Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

követel a községpolitikai program a végrehajtása során a főváros lakosságától, illetve maguktól a dolgozóktól. A harmadik ilyen intézkedés, amelyet a Politikai Bizottság határozatként hozott, hogy a Fővárosi Tanácsot a választások során meg kell erősíteni olyan tanácstagokkal, illetve olyan aktív közéleti személyiségekkel, akik politikailag és szakmailag kipróbáltak és akik a tanácsnak a tekintélyét, súlyát politikai és szakmai tekintetben egyaránt növelik. Ezen kívül leszögezte a Politikai Bizottság, hogy természetesen meg kell hagyni azokat a jól dolgozó, aktív, politikailag szilárd tanácstagokat, akik az évek során át munkájukkal bebizonyították, hogy alkalmasak arra, hogy tanácstagok legyenek. Emellett külön leszögezte a határozat, hogy a szövetségeseket - tehát a volt koalíciós pártok képviselőit - a választások során nem szabad mellőzni, illetve kihagyni. Tehát: a politikai szövetség érdekében azokat a fővárosi tanácstagokat, akik jól dolgoztak, továbbra is számításba kell venni és meg kell hagyni. Ezek az ide vonatkozó határozatok. Ezzel kapcsolatban fel kell vetni, hogy a Fővárosi Tanács frakciójának és egyáltalában a pártnak milyen feladatai vannak ezen a téren, - elsősorban abban a tekintetben, hogy miként lehet a fővárosi tanácstagok és a dolgozók széles rétegeinek a kapcsolatát továbbra is javítani. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány kérdést felvetni. Az egyik - ami eléggé vitatott dolog a fővárosi tanácstagok között -, hogy tulajdonképpen hol van a helye a fővárosi tanácstagnak? Vajon elsősorban a kerületi tevékenységét kell-e fokoznia, vagy pedig elégséges-e az, hogy fővárosi szinten fejt ki tevékenységet. Ez azzal kapcsolatban is felvetődött, mert most, amikor a fővárosi tanácstag elvtársak munkáját közelebbről megnéztük, előfordult, hogy egyik-másik fővárosi tanácstagot annak ellenére, hogy fővárosi szinten eléggé aktív, a fővárosi tanács ülésén rendszeresen szerepel, hozzászól - mégis a kerületi szervek, a kerületi tanácsok és a kerületi pártbizottságok nem ismerik. Ezért felvetődött, hogy a fővárosi tanácstagnak tulajdonképpen milyen tevékenységet kell kifejteni ahhoz, hogy a lakossággal való kapcsolatát tovább tudja növelni, másfelől pedig mint fővárosi tanácstag, valóban be tudja tölteni a szerepét és hivatását. Jelenleg az a helyzet, hogy a legtöbb fővárosi tanácstagnak - bár ez alól szép számmal vannak kivételek, de a jellemző ez - a lakossággal való kapcsolata kimerül a tanácstagi beszámoló - amiket elég ritkán tartanak - és mondjuk még a fogadóórák vagy fogadó napok tartásával. Ezen túlmenően valami szoros kapcsolatról nem lehet beszélni a fővárosi tanácstagok nagy többségénél. Mit szeretnék itt felvetni? Elsősorban azt, hogy mint kommunista tanácstagoknak, anélkül nem lehet jó munkát végezni, hogy a lakóterületen, tehát az illető politikai körzetben ne legyen semmiféle kapcsolatunk, másfelől pedig a kerületi pártbizottsággal és a kerületi tanáccsal, valamint a kerületi tanácstagokkal ne legyen semmiféle kapcsolatunk. Nem arról van szó, hogy a kerületi tanácstagok helyett a fővárosi tanácstagnak kell a munkát elvégeznie - mert hiszen más irányú és szélesebb körű a fővárosi tanácstagnak a tevékenysége - azonban mégis a kerületi tanácstagokon keresztül ismerik meg a fővárosi tanácstagok alaposabban az illető választókörzet problémáit, esetleg azt, amit a kerületi tanácstag a maga erejéből nem tud megoldani, vagy ha esetleg olyan jellegű a