Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

Legközelebbi ülésüket hétfőre, azaz november 5-ére tervezték, de ez a részükről már csak füstbe ment terv maradt. Ezeknek az uraknak a működése különösen a kerületi tanácsoknál jelentős anyagi kárt is okozott. A kerületek többségében a magukat „Nemzeti Bizottság"-nak, illetőleg „Forradalmi Bizottság-nak" nevező személyek elkezdték a nép vagyonának tékozlását. Ebből kifolyólag több mint 1 millió forintot kitevő számla érkezett a kerületi végrehajtó bizottságokhoz.

3 A XVII. kerületben az úgynevezett karhatalom részére 10 kg teát, 1 kg fahéjat, 30 üveg pálinkát, 8 ezer darab cigarettát vettek a közpénzből. Kispesten is jól éltek az ellenforradalmárok a nép pénzéből. A kellő bátorság megszerzése céljából 177 liter Balaton mellékit és 139 liter pálinkát fogyasztottak. A fuvarszámlákon útiránynak Budapest-Hegyeshalom és vissza volt feltüntetve. Azt, hogy mit szállítottak, a rendőrség deríti ki, mert a felelős N. N. és társai ellen bűnvádi eljárás indult. Az ellenforradalom alatt számos tanácsházán megbénult az élet, de csaknem mindenütt voltak bátor, szilárd elvtársak, akik a legnehezebb időben is a helyükön maradtak és igyekeztek helytállni, a legfontosabb szolgáltatások fenntartása érdekében. A Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságánál is igyekezett a VB és az apparátus helytállni, amíg ez lehetséges volt. A vezetők úgyszólván éjjel-nappal a hivatalukban voltak és fenntartották a kapcsolatot a helytálló kerületi VB vezetőkkel. E téren a VIII. kerület kivételével jó tapasztalataink vannak. A VIII. kerületben a volt VB elnök N. N. nem törődött a tanáccsal, és ezt utólag különböző indokokkal magyarázta, és olyan elvtársakat próbált kedvezőtlen színben feltüntetni, akik egy pillanatig sem hagyták el szolgálati helyüket. Igyekeztünk a lakosság legfontosabb szükségleteinek ellátását folyamatosan biztosítani. Dicséret illeti azokat az elvtársakat, akik önfeláldozóan gondoskodtak arról, hogy minél kevesebb zökkenő legyen az élelmiszerellátásban, dolgozzanak a közművek, működjenek a kórházak és rendelőintézetek, valamint a szociálpolitikai szervek. Az igazsághoz híven azonban meg kell mondanom azt is, hogy számos élelmiszerszállítmány az ellenforradalmárok számára érkezett, és voltak olyan egészségügyi szervek is, amelyek az ellenforradalmi fegyveresek egészségügyi ellátását helyezték előtérbe. November 4-e történelmi fordulópont volt. Megalakult a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány, amelynek kérésére és minden becsületes, haladó gondolkodású magyar ember örömére a szovjet csapatok megkezdték az ellenforradalmi fegyveresek szétverését. A november 4-e előtti napokban már minden józanul gondolkodó ember előtt világos volt, hogy mire megy a játék. Az ellenforradalom már levetette álarcát, és az utcán elkövetett gyilkosságok már semmi esetre sem voltak úgy magyarázhatók, hogy ezek a múlt hibáinak jóvátevésére irányulnak, és a magyar nép boldog jövőjének a megalapozásához szükségesek. November 3-án este Mindszenthy beszéde után már nem lehetett kétséges, hogy a Horthy-féle politikai és társadalmi forma visszaállítására törekednek. Ezekben az utolsó napokban már olyan emberek tolakodtak a napi politika porondjára, akiknek személye nyilvánvalóan bizonyította, hogy hova vezet ez az út.