Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

részére a Végrehajtó Bizottságok útján adnának meg. A Végrehajtó Bizottság (illetve az elnökhelyettesek) a minisztériumoktól érkezett elvi szakmai utasítások tekintetében köteles meghatározni, hogy a kérdéses utasítást a fővárosi viszonyoknak legmegfelelőbben hogyan kell végrehajtani. A VB (az elnökhelyettesek) tehát nem (elégedhetnek) meg a felső utasításokat egyszerűen postázó és az osztályvezetőre kiszignáló szereppel. Ki kell munkálni a felső szakmai utasításoknak a VB-hez való eljutásának legmegfelelőbb módját. Erre különböző lehetőségek vannak: a) a minisztérium a kiadandó utasításokat előzetesen megtárgyalja a VB elnökével és a fővárosi szakigazgatási szervvel, b) a miniszter és a VB elnöke közös utasítást adnak ki (pl. a budapesti lakó- és középületek helyreállításáról közösen kiadott 1/1956. (XII. 24.) ÉM-Fővárosi Tanács együttes szabályzat), c) a minisztériumok a szakmai utasítást a VB-hez (VB elnökhöz) és nem az osztályhoz küldik. Szükséges, hogy a minisztertanács ülésein rendszeresen résztvevő VB elnök a szakminiszterek előterjesztéseinek és a minisztertanácsi határozatok tárgyalásánál érvényesítse a fővárosi álláspontot. xVlihelyt ez a probléma a Tanács által kívánt módon oldódik meg, lényegesen megkönnyebbül a Végrehajtó Bizottság és a szakigazgatási szervek közötti kapcsolat, illetőleg a Végrehajtó Bizottság irányító szerepének rendezése is. A VB érdemi irányító tevékenységét nagy mértékben elősegítené, ha a VB tagjai a szakigazgatási szervek vezetőiből kerülnének ki. Később megvizsgálandó kérdés: szükséges-e, hogy a VB tagjai mind tanácstagok is legyenek. Bizottságunk álláspontja szerint a VB-nek ez a megnövekedett irányító szerepe nem szüntetheti meg a szakigazgatási szerveknek a második tanácstörvény által biztosított önálló hatósági, igazgatási és gazdálkodási feladatait. 2. önálló gazdálkodás A Fővárosi Tanács nagyobb hatáskörének és önállóságának a helyi feladatok ellátásának egyik legfontosabb feltétele és biztosítéka az önálló gazdálkodás. Ez nem jelent elszakadást az országos tervtől és költségvetéstől, nem jelenti azt, hogy a főváros, kedvezőbb lehetőségei folytán, más városok és községek terhére fejlődik, ugyanakkor az eddigi gazdasági gúzsbakötöttséget feloldja. 1. Helyi feladat a budapesti tanács viszonylatában mindaz, ami zömében a budapesti lakosság igényeinek kielégítését célozza. A Fővárosi Tanácsnak határozottan törekednie kell az ilyen igények kielégítésével foglalkozó ipari, kereskedelmi, kommunáhs, kulturális és egészségügyi szervek átvételére és minél magasabb színvonalú irányítására. 2. A helyi szükségletek megfelelő kielégítése érdekében tervezési, gazdálkodási önállóságot kell biztosítani a szükségletek területi és időbeli sürgősségét leginkább ismerő Fővárosi Tanács részére. A Tanácsnak - az országos terv- és költségvetés keretei között magának kell meghatároznia, hogy a rendelkezésre bocsátott, valamint a saját maga