Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

bíróság elé. Tízezreket kitevő nagyságrendű volt a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekmények száma, „szinte kiismerhetetlen tömegű lett azoknak a módszereknek a változatossága, amellyel a bűnözők megkárosítják a nép vagyonát". Áldozatul estek a bűnözésnek a külföldre távozottak vagyontárgyai és lakásai, a kereskedelmi hálózatban raktározott áruk. Tömegesen fizettek ki el nem végzett munkáért bért. Nyilvánvaló volt, hogy ezek a károk újabb milliárdokat tettek ki és végső soron évekkel meglassították szocialista előrehaladásunkat. A fővárosi közvélemény, ha lassan is, de fokozatosan felsorakozott a kormány mögé! Mutatták ezt a december 6-i tömegtüntetés, majd az 1957. áprilisi nagygyűlések. Rendkívüli helyzetben a tömegdemonstráció - nemcsak látványossága, hanem méretei és hangulata okán is - elősegítette a „rendcsinálást". A céltudatos, összefogott cselekvések eredményeképpen az Országgyűlés megállapíthatta: 1957 augusztusára megnyugtatóbbak voltak a közállapotok, mint 1956. október 23. előtt. A Fővárosi Tanács a károk helyreállítását azonnal tudatosan Összekötötte saját hatáskörében a fővárosi élet és szervezet korszerűsítésével. Novembertől januárig 800-nál több fővel csökkentette a hivatalnokok számát. A tervezés és beruházások vonalán - az illetékes kormányszervekkel összehangolva - bővítette hatáskörét. Az újjáépítés keretében helyi és központi alapból 600 milliót fordított lakások, iskolák és más szociális intézmények építésére - mégpedig előre megjelölt városszépítési koncepció keretében. Példaként említjük a foghíjbeépítést, területrendezést, az ismert Rákóczi úti sortatarozást, árkádosítást, az Ipari Vásár megrendezését és az ahhoz szükséges tereprendezést stb. Ha úgy tetszik, modernizálási - de politikai aktus is - volt a régen húzódó közvilágítási program kibontakoztatása, a főútvonalakról a városképet rontó „kirakodó vásár" eltüntetése. Mindezen munkálatokra az elképzeléseket a tervező vállalatok a Fővárosi Tanács döntéseinek és felügyeletének körében dolgozták ki. Ma már sok kritika éri az óbudai lakótelepet, amelynek kialakítása az Óbuda városközpontjára, az Árpád híd budai hídfője rendezésére kiírt tervpályázattal kezdődött. Mégis jelentős, hogy 1956-1957-ben már a helyreállítás menetében fő követelmény a lakossági igények kielégítése és a világvárosi építés egységének biztosítása volt. Ennek szellemében fogalmazódott meg a pályázati kiírás, zajlottak a viták. A rendezési tervek, az építészeti megoldások terén ezekben az években határozták meg a főváros városnyi új területének arculatát. Törvényadta jogánál fogva a főváros utasította a helyreállításban résztvevő intézményeket, hogy bármilyen rekonstrukciós munkához csak központi koncepció keretében foghat hozzá - ez alól kivétel csak életveszély esete lehet. Számos műemlékvédelmi intézkedés született 1957-ben. A kórházfejlesztés és alapellátás, általában az infrastruktúra összegszerűen és százalékosan is a múlt éveknél nagyobb költségvetési hányadot kapott, úgyszintén a szolgáltatás területén dolgozók bérezése is javult. (Ez az intézkedés annál is inkább indokolt volt, mert a közművek dolgozói az embertelen terrorcselekmények légkörében is fennakadás nélkül, áldozatosan, folyamatosan végezték munkájukat.) Az államélet működő képességének mihamarabbi megszilárdítása végett a Forradalmi