Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

Munkás-Paraszt Kormány számos minisztériumot összevont, fontosabb területekre kormánybiztost nevezett ki. A Központi Munkástanács decemberi feloszlatása maga után vonta a munkástanácsok bomlását. A kormány november 7-én felszólította a főhatóságokkal együtt a tanácsokat a munka azonnali felvételére. Megerősítette a tanácsokat „törvényes állami végrehajtó" szerepükben. Majd november 12-én részleteiben is intézkedett a „központi és helyi szervek munkájáról", utasította őket a kormányhatározatok pontos végrehajtására, a közrend és a biztonságot szolgáló napi ügymenet biztosítására, egyszóval öntevékenységre. Mindennek következtében a tanácsokra növekvő mértékben hárultak társadalmi-, gazdasági- s politikai feladatok egyaránt. Az MSZMP Központi Bizottsága programatikus december 6-i határozata politikai igényként jelölte meg a munkáshatalom alapját képező szövetségi politikát és a gazdasági megújhodást biztosító radikális reform bevezetését. Emellett az iránymutatás mellett a Központi Bizottság nem tartotta időszerűnek, hogy a tanácsokkal kapcsolatban újszerű vagy külön állásfoglalás hangozzék el. A Fővárosi Tanács végezte munkáját. Néhány nap megszakítás után, a provokációkat körültekintően leszerelve, a Karhatalommal együttműködve a mindennapi élet normális mederbe terelésén munkálkodott. Kompromiszszumkészségét semmiképpen nem opportunizmusnak, sokkal inkább annak a helyzetfelismerésnek tudhatjuk be, hogy a jogos sérelmek korrekcióját magáévá tette és újszerű megoldásoktól, kísérletektől sem zárkózott el. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága 1957. februári határozata, a helyzetből következően, az államigazgatási és államhatalmi szervek munkájában elsősorban a belügyi és honvédségi intézményekre fordított figyelmet. Az államigazgatás terén inkább a lakosság közérzetét érintő, a működés szempontjából taktikai problémákat hangsúlyozta ki: így pl. hivatalok összevonását, központi 40-45 százalékos létszámcsökkentést. A megrendült népi hatalom megszilárdítására és az új pártvonal megbízható realizálására a Központi Bizottság egyértelműen a központi akarat véghezvitelét követelte meg minden szinten. Kimondta, hogy az államigazgatási szervek munkájában a kormány irányító tevékenységét kell erősíteni, hogy a Minisztertanács s a különböző állami szervek kielégítően megoldhassák a rendes kerékvágásba került állami élet sokrétű feladatát. A tanácsokban dolgozó kommunistáknak kötelezte: „.. .a tanácsok a törvényben előírt módon és hatáskörben készítsék elő és hívják össze teljes ülésüket". Úgy tűnik, a Központi Bizottság ezen a területen semmilyen reformot nem igényelt, s a tanácsokat az elmúlt évek gyakorlata szerint kívánta az adott helyzetben stabilizálni. Jóllehet erre külön határozat nem volt, hovatovább elkerülhetetlennek tűnt a tanácsrendszer reformja, összefüggésben a gazdálkodás rendjének és az állam működésének megújításával. A vonatkozó pártállásfoglalás ekkor még a tanácsokat tömegszervező és nem hatalmi igazgatási, még kevésbé önkormányzati szempontból vizsgálta. „A párt tömegkapcsolatainak fontos része az állami szervek útján fenntartott kapcsolata a lakossággal. Ez mindenekelőtt a tanácsok révén valósul meg." Az állásfoglalás mindent az alapvető feladat szempontjából, a munkáshatalom tömegbázisa megerősítésének érdeke szerint minősített. A tanácsok és állandó bizottságaik, valamint a meghívott résztvevők szerepének