Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

A magyar városok az ipar hiányában lassan fejlődő városiasodás érdekében szükségesnek érezték a kérdés tanulmányozását, és a magyar városok iparosítása érdekében ami egyet jelentett az ipari decentralizációval - a helytelen gazdaságpolitika megváltoztatására törekedtek. Súlyuk jelentéktelensége miatt ezek a törekvések eredménytelenek maradtak. Az eredménytelenségnek azonban tárgyi okai is voltak, amelyek az adott politikai keretek között elégségesnek bizonyultak arra, hogy az iparfejlődés egészséges telepítéspolitikai célkitűzéseinek megvalósítását lehetetlenné tegyék. Ezen tárgyi okok részletes ismertetése a politikai helyzetben végbement döntő változások ellenére sem érdektelen, mert ezen okok egyrésze ma is fennáll, leküzdésüknek lehetőségei azonban a szocialista társadalmi rendben adva vannak. Már pedig ha a leküzdés lehetőségei adva vannak, akkor tisztába kell lennünk, mit tehetünk a magyar ipar decentralizálása, Budapest nyomasztó túlsúlyának leküzdése érdekében. A harmincas évek közepén lerögzített megállapítások szerint a vidék iparosításának döntő akadályai a következők voltak: a) a mezőgazdaság extenzív termelési formája, b) a szakmunkás hiány, amelynek oka a vidéki alacsonyabb iparcikk fogyasztás, a szakmunkásképzés elhanyagolt volta, ipart tanulni egyedül Budapesten lehetett, c) pénzügyi, főként hitel-ellátási nehézségek, d) az állami támogatás hiánya, e) a magasabb közteher, melyek a vidéki városok aránytalanul magas községi pótadójában jelentkeztek, f) közlekedési és szállítási nehézségek, amelyek abban jelentkeztek, hogy a vasút a fővárost kivételes szállítási díjakban részesítette, g) a közszállítások (állami megrendelések) központos kiadása, h) magasabb hivatalok budapesti centralizáltsága, i) a városok alacsony fejlettségi foka, főként a közművesítés és kulturális élet terén, j) az utóbbival együtt jelentkező lakáshiány (minőségi lakások hiánya) olyan mérvű volt, hogy minden vidékre települő iparvállalatnak magának kellett legalább a szakmunkások számára lakótelepet építeni. Az ezzel együttjáró járulékos költségek pedig a befektetett tőke profitját csökkentették, vagyis a kapitalista szempontjából súlyos hátrányként jelentkeztek. A felsorolt okok zöme a felszabadulást követően megszűnt. A helyzet változása a következőkben jutott kifejezésre: ad a) A mezőgazdaság gépesítése révén az iparosodás kiterjed a vidékre, a mezőgazdaság belterjessé vált és egyre inkább ipari nyersanyagot is áhít elő. ad b) Az ipari tanulóképzés lehetőségei vidéki centrumainkban megvannak. A rendelkezésünkre álló 89 ipari tanulóintézet közül csak 23 van Budapesten, a vidéki intézetek száma 66. ad c) Az ipartelepítés már nem függvénye a kapitalista bankok tevékenységének, az állami beruházások ma már az állami bankokon keresztül decentraüzáltan történnek, ad d) Új ipartelepítések létesítése állami feladat.