Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

ad e) A községi pótadó megszűnt, és a közteher vidéken és Budapesten azonos. ad f) A vasút díjszabása a szocialista tarifaképzés elvén alapszik, és nem ismer különleges szempontokat Budapest viszonylatában. ad g) Az iparnak, üzemeknek állami tulajdonba vételével megszűnt a verseny és így termékeink értékesítésénél nincs hátrányban a vidéki iparüzem. A vidék iparfejlesztését azonban még ma is változatlanul gátolják. ad h) A magasabb hivatali szervek budapesti centralizáltsága. ad i) Városainknál - számottevő fejlődés ellenére - mutatkozó elmaradottság. ad j) A vidéki városokban is fennálló lakáshiány. E két utóbbi ok különösen súlyosan jelentkezik még ma is. Ezek után fel kell vetni a kérdést: ha az ipari decentralizációt gátló okok zöme megszűnt, miért nem volt eredményesebb a vidék iparosodása, illetve ezzel együtt miért nem kezdődött meg a Budapesten foglalkoztatott ipari munkásság számának legalábbis relatív, de döntő módcn abszolút számú csökkenése ? A felelet egyértelmű: tervgazdaságunk, bár az első ötéves tervben arra adott utasítást, hogy csökkenteni kell az ipar koncentráltságát - a vidék komoly iparosítása mellettmég sem tett eleget annak érdekében, hogy Budapest iparát csökkentse, sőt új ipari üzemeket telepített Budapestre. Meglévő, csekély állóalap értékkel rendelkező üzemeket jelentős beruházásokkal bővített, fejlesztett és ezzel Budapest dolgozóinak létszámát a bevezetésben szám szerint említett arányokban növelte. Ezt a politikáját azzal igyekezett magyarázni, hogy a beruházásra fordítható összegek jobb kihasználását biztosítja, valóban azonban fokozta azokat a nehézségeket, amelyek Budapest ipari központjában jelentkeztek, és nem követte a szocialista ipartelepítés, a termelőerők helyes elosztásának kívánatos célkitűzéseit. A budapesti iparvállalatokban az első ötéves terv során - az építőipart figyelmen kívül hagyva - közel 6 milliárd forint összeget ruháztunk be. Az iparvállalatok értéke az államosítás idején nem ismert, és így nem mérhető fel ezen beruházások százalékos értéke, feltehető azonban, hogy a beruházások aránya azonos a munkáslétszám szaporulattal, figyelmen kívül hagyva így is a termelékenység emelkedését. Néhány számadat a budapesti iparüzemekbe beruházott összegekről: Megnevezés 1950. I95I1952. 19531954Megnevezés évben Megnevezés millió forintban Nehézipar 987*9 1122,4 1119,8 1296,1 636,4 Könnyűipar 63,0 90,2 119,1 102,9 129,3 Élelmiszeripar 41,0 26,6 33,1 62,8 109,7 Építőipar 245,5 263,9 279,2 366,0 iiS,

7 Összesen: 1337,4 1503,1 1551,2 1827,8 994,

1