Források Budapest múltjából V./b 1954-1958 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1988)

ELŐSZÓ

hangulatú, de helyes irányban politizáló műsorszámokkal kell tovább fejlődnie... A színház megtalálta hangját, jó úton halad", szögezte le a jelentés. 6. A BFT V. B. 1956. február 2-i ülésén Rostás István illetékes elnökhelyettes beszámolt az MDP VI. ker. PB, a BFT V, B. Népművelési Osztálya, a Színészszövetség és az MDP BPB illetékes képviselőinek részvételével a Vidám Színpad munkájáról rendezett ankétról. „A nézetek egyeztetése eljutott addig a pontig, hogy nincsen még irodalmilag sem tisztázva a Vidám Színpad műfajához tartozó résznél az, hogy hol kezdődik a szocialista műfaj sajátossága. Tehát: nincsen még tisztázva, hogy a kabaréban mi az, ami még polgári és mi az, ami megfelel a szocialista realizmus követelményeinek " Az ankét után Szenes Ivánt, a színház dramaturgiai vezetőjét leváltották. 122. A Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének jelentése a BFT V. B. számára a budapesti kisipari szövetkezetek működéséről 1956. január 28. A budapesti szövetkezetek általános helyzete Budapesten 6 szakmai szövetség és a HISZÖV tagjaként 343 szövetkezet működik. Legnagyobb a Vasipari Szövetség, melyhez 103 szövetkezet tartozik, míg a többiek általában ennek felét és ennél kevesebb számú szövetkezetet fognak össze. A szövetkezetek 1955. évben emelkedőén, kereken 3,4 milliárd forintot termeltek, tervüket 103,2%-ban teljesítették. Ebből a volumenből a lakosság szükségleteinek közvetlen kielégítését célzó javító és szolgáltató tevékenység jelentősebb eredményeiként megemlíthetjük a vasipar 14,1, a faipar 7,3, az építőipar 16,6, a bőripar 13, végül a szolgáltatóipar 100%-os teljesítését. A lakosság részére végzett kiszállítás aránya 1955. évben elérte a 66%-ot. A szövetkezeti termelés fejlődését jelentős mértékben fékezi, hogy hiányzanak olyan irányelvek, amelyek perspektivikusan meghatározzák a szövetkezeti ipar helyét egyrészt a helyi iparon belül, másrészt a népgazdaság egyéb szektorainak kapcsolatában. Nincs meg az elhatárolás a nagyipar, a tanácsi ipar, illetve a szövetkezeti ipar termelésében. Hátrányosan befolyásolja a szövetkezeti mozgalom fejlesztését a tanácsok azon gyakorlata is, amikor a szövetkezetek ipari tevékenységével azonos területeken tanácsi vállalatokat szerveznek. A budapesti szövetkezetekben a termelői létszám éves átlaga 51 000 fő volt, melyből a volt magán kisiparosok száma 40%-ra tehető. Az 1953. évi gazdaságpolitika előtt a szövetkezetekben átlagosan a volt magánkisiparosok száma elérte a 60%-ot is. Az iparengedélyek fölös számban és indokolatlan területeken való kiadása minőségileg is alább szállította a termelés nívóját tekintettel arra, hogy a kilépettek zöme épp a legjobb szakemberekből tevődött össze.