Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A Források Budapest Múltjából című kiadványsorozat az 1950-58-as éveket felölelő V. kötete műfaját tekintve nem különbözik az előző várospolitikát idéző dokumentumgyűjtemények első négy kötetétől. Szocialista állami berendezkedésünk kezdetét tárja elénk, tapasztalatait kívánja közkinccsé tenni a Fővárosi Tanács működésének példáján. Az ötvenes évek a szó legszorosabb értelmében kortörténet. Mi fővárosi polgárok, olvasók és krónikások, mi mindnyájan megéltük, s mindnyájan egy fejlődési folyamat cselekvő részesei vagyunk. Figyelmünket ezért a hagyománnyá nemesedett kor mindenképpen megérdemli. Izgalmas olvasmányt tart kezében az olvasó, még akkor is, ha gyűjteményünk - amely híven tükrözi a tárgyalt korszakot - óhatatlanul eltér, vagy egyenesen szembe kerül mind az akkori, mind a mai kortársak képzeletével, feltételezéseivel. Már a hetvenes évek közepén felmerült a kiadványsorozat folytatásának igénye. Ekkor már mutatkozott bizonyos fokú megélénkülés az ötvenes évek történetének feldolgozásában. Megjelent a „Magyar munkásmozgalom története" megfelelő korról szóló fejezete 1962-es záróévvel. Ezt a munkát követte a „Magyar népi demokrácia története 1944-62" című monográfia. Nagyobb lélegzetű politika-, jog-, stb. történeti tanulmányok láttak napvilágot, köztük részletesen dokumentált, úttörő értékű párttörténeti stúdiumok. Termékeny vitákat váltottak ki a szocialista fejlődés kérdéseit és magyarországi sajátosságait elméleti síkon általánosító, az összehasonlítás módszerével feldolgozó gazdaságtörténeti művek. Csak egy műfaj hiányzott a sorból; a forráskiadvány. A párthatározatok gyűjteménye is kihagyta ezeket az éveket. Mérlegre kell tennünk, hogyan is érvényesültek a szocialista típusú államhatalom működésének általános érvényű alapelvei hazánkban. Megtanultuk: az alapelvek csakis az egyes országok sajátos körülményei között érvényesülhetnek kielégítően. Hogyan teljesült ez Magyarországon ? A forráskiadás szigorúan tárgyszerű rendje szerint kötetünk ezekre a kérdésekre kíván választ adni. A forráskiadvány sajátos területe a történettudománynak. Legfőbb jellegzetessége talán abban áll, hogy az egykorú forrásokban a tárgyalni szándékozott korszak a saját nyelvén szólal meg, saját kifejezési, fogalmi rendszerével adja elő a történéseket. Ha a kiadványhoz illesztett apparátus segíti is eligazítani az utókcrbeli olvasót, a végső következetetés levonása, a mérlegkészítés, a történelmi kép kialakítása az olvasó feladata marad. Feltehetően ez a körülmény is bizonyos fokig lassította a forráskiadásokat.