Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

utcai kórház, —össz-ágylétszám kb. 2000 ágy). Az átvétellel a budapesti közkórházi ágyak száma 10 ooo-ről 12 ooo-re emelkedett. 1950. augusztus 1-én a Tanács átvette a társadalombiztosító intézetek 23 kerületi szakorvosi rendelőintézetét, valamint az egyes gyáraknál lévő üzemi rendelőintézeteket és az egész budapesti körzeti orvosi hálózatot. A Fővárosi Tanács közegészségügyi feladatait ezek szerint abban lehet összefoglalni, hogy a Fővárosi Tanácsnak el kell látnia Budapest területén minden dolgozót (a régi feladatok között: szegénybetegeket is) a körzeti orvosi ellátástól kezdve a járóbeteg-rendelésen keresztül a kórházi fekvőbeteg ellátásig. Számokban kifejezve ez annyit jelent, hogy körülbelül minden 10 budapesti lakos közül 8-nak az egészségügyi ellátása a fővárosi tanács kötelessége. A közkórházak átvétele és a már meglévő közhórkázi hálózatba való szervezeti beépítése minden különösebb nehézség nélkül, a betegellátás egyidejű zavartalan biztosítása mellett, a kitűzött határidőben megtörtént. Az átvett kórházaknak, amíg az OTI kezelésében voltak, önálló gazdálkodásuk nem volt. Az átvétel után a többi fővárosi kórház gazdálkodásának megfelelően azonnal önálló gazdálkodáshoz jutottak: költségvetésük van és megadott nomenclatúrán belül felvételi, elbocsájtási és fegyelmi hatóságuk van. Az OTI kórházak napi ápolási költsége az átvétel előtt kb. 50 százalékkal felülmúlta a főváros közkórházainak költségvetését. Ez az ellátásbeli különbség az átvétel után változatlanul megmarad. A rendelőintézetek átvétele 1950. augusztus 1-ével ugyancsak megtörtént. Az átvételt több heti előkészítő munka előzte meg. Ennek következményeképpen az átvétel gyakorlatilag zökkenőmentesnek volt mondható. Az átvett intézmények (rendelőintézetek) üzemeltetése már lényegesen nehezebb volt, mint a közkórházaké. Az OTI-nál volt teljesen centralizált ügyintézés következtében az intézeteknek sem vezető orvosai, sem vezető gazdasági káderei nem voltak. Az intézetek élére állított vezető főorvosok és gondnokok így nehéz és új feladatok elé kerültek. A nehézségeken az osztály instruktorok kiküldésével, a vitás kérdéseknek értekezleteken történő megbeszélésével igyekezett segíteni. Az intézetek gazdasági önállósításának (mint a kórházaké) 1951. január i-ére meg kell történnie, a kerületi szakorvosi rendelőintézeteknek a kerületi tanácsok részére való leadásával együtt. A költségvetésnek (amely eddig rendelőintézetenként széttagolva nem volt) rendelőintézetenként! szétválasztása megtörtént. A rendelőintézetek vezetői ezt a keretet, mint irányelvet már átvették. Egyhavi megfigyeléssel igyekszünk a költségvetés esetleges hibáit kijavítani, hogy később, az önálló gazdasági kezelésbe-vétel után a komolyabb hibákat megelőzhessük. Maguk a rendelőintézetek telepítésüknél és felépítésüknél fogva magukon viselik a két világháború közötti rendszer burzsoá osztálypolitikáját. A belső városrészek nagy és jól felszerelt rendelőkkel voltak ellátva. A peremvárosok pedig vagy alig, vagy egyáltalán nem rendelkeztek rendelővel. A peremvárosok szakorvosi rendelői ellátottságának megjavítása a felszabadulás után kezdődött el. A még meglévő hiányok teljes pótlása az ötéves tervben van előirányozva. A betegforgalom az egyes rendelőintézetekben aránytalanul volt elosztva. Főleg a pe-