Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

remvárosi rendelőintézetek, csonkák voltak. Egyes fontosabb rendelések hiánya, mint pél­dául a laboratórium, a röntgen, az ideggyógyászat, stb. a betegeket nagy távolságokból való bejárkálásra, a város belsejébe kényszerítették. így csak a kifizetett villamosjegyek árában több százezer forint ment feleslegesen kárba. A vesztett munkaórák és a termelési kiesés ennek természetesen sokszorosa. Ezek a szervezeti hibák nemcsak gazdaságpoliti­kai kérdésekként, hanem közvélemény-formáló hatásukon keresztül politikai kérdésekként is jelentkeztek. A társadalombiztosított dolgozók betegellátásának hiányai sokszor olyan kifakadásokat váltottak ki, amelyeknek káros és kártékony voltát felesleges hangsúlyozni. A Főváros Tanácsa meglévő anyagi kereteken belül a dolgozók osztályszempontjainak érvényre juttatása által az átvétel után a rendelőintézetek profilirozásához hozzá kellett hogy nyúljon. Melyek voltak ennek a profilirozásnak irányító szempontjai ? Lehetőleg minden dolgo­zót lakóhelyéhez közel, vagy esetleg munkahelye szerint, teljes értékű járóbetegrendeléshez juttatni. Ennek érdekében: a) Főleg a peremkerületekben a csonka rendelőket igyekeztünk teljes rendelőkké ki­egészíteni. b) Az aránytalanul megállapított körzeti határokat, a rendelőintézetek kapacitásának megfelelően, átállítani. c) A túlzsúfolt, korszerűtlen rendelőkből kiemelni azokat a rendeléseket, melyek a leg­kevésbé igénylik társszakma konzultációját. Ezeket igyekeztünk elhelyezni a már meglévő fővárosi intézményekben, melyeknek rendelési kapacitása nem volt teljesen kihasználva. Ilyen rendelések elsősorban a tüdő- és nemibeteg rendelések. Ezek ellen, mint népbeteg­ségek ellen a társadalombiztosítási cenzus alapján vezetett küzdelem hatásfokában amúgy is rossz volt. Ezért egyesítettük a tüdő- és nemibeteggondozó intézeti hálózatot egész Bu­dapest területén és ezekben mindenki részére tbc, illetve venereás gondozást nyitottunk meg. (Népbiztosítási elv.) Sok helyen a gyermekrendelések olyan környezetben voltak, hogy aggályos volt, főleg fertőző betegségek szempontjából, azoknak további egy helyben való megtartása. Ezeket a rendeléseket kiemelve, a rendelőintézethez legközelebb eső anya- és csecsemővédő intézetbe helyeztük be. Az anya- és csecsemővédő intézetek leg­több helyen naponta 3-4 óránál hosszabb időre az épületet igénybe nem vették. Az ezen kívül eső napszakokban a gyermekrendelések - az anya- és csecsemővédő feladatok érin­tetlenül hagyása mellett - biztosítottak voltak. (így jártunk el pl. Budafokon, a X. kerü­letben, stb.) A rendelőintézetek átszervezésének részletekbe menő anyaga ebben a jelentésben (te­kintettel az adatok óriási tömegére) nem szerepel. Azt külön a jelentéshez csatolt melléklet tartalmazza. A könnyebb érthetőség céljából, az anyag grafikus feldolgozásait a Végrehaj­tó Bizottság ülésén, a tanácsteremben, kifüggesztjük. Az anyag részleteinek áttekintése után megállapítható, hogy a profüirozás, mint folya­mat megindult. Az egyes rendelőintézetek közötti aránytalanságot sok helyütt sikerült csökkenteni. Az egy betegre eső orvosi ellátás idejét legtöbb helyen sikerült megemelni

Next

/
Thumbnails
Contents