Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

helyzet, hogy az egylovas kocsival rendelkező kistermelők, akiknek a két-három hold föld tulajdona vagy bérlete alapján őstermelői igazolványa van, ezek nemcsak a saját áruikat hozzák piacra, hanem szabályszerű kereskedelmet folytatnak és felvásárolják az árut, kihasználva az őstermelőkkel folytatott politikánkat. Ezeknek a kupeceknek már felhajtó hálózatuk van és olyan értesüléseink is vannak, amely szerint volt kereskedők és nagykereskedők állnak a hátuk mögött. Ma már ezek az „őstermelők" egyes cikkekben öt-hatszoros, sőt tízszeres mennyiséget is felhoznak a Gyümért mennyiségével szemben. Felhozataluk az utóbbi napokban jelentősen mértékben fokozódott. A sorba állások leküzdésére és csökkentésére az alábbi intézkedéseket tettük: Burgonya vonalán a szocialista és a magánszektor részesedését helyes százalékban állapítottuk meg, ami ugyan egyenletesebbé tette a szétosztást, de áruhiány miatt a sorbaállást nem szüntette meg. Hagyma: Utasítottuk a Gyümértet, hogy a hagymához ne kapcsoljanak árut, különösen pedig eladhatatlan minőségűt. Ugyanis a piaci kereskedők már át sem vették a hagymát árukapcsolás miatt, így az egész mennyiség a fűszeresekhez került, akik ellenőrzés hiányában elfeketézték. Elő és vágottbaromfi szétosztásnál bekapcsoltuk a piaci kereskedőket is. Ez az intézkedés megfelelő marha és sertéshús ellátásnál a sorba állásokat megszüntette. Tojásnál többször tettünk javaslatot a tartalékból történő felhasználásra, amit azonban az utóbbi két hétben már a minisztérium nem engedélyezett. A szappannal kapcsolatban intézkedés történt, hogy a Közért fűszerüzleteit, valamint a magánkereskedőket az eddigi mértékben továbbra is lássák el. Elvtársi üdvözlettel: Bujtás [Mihály] osztályvezető XXIII/102. b. VB elnöki iratok gyűjteménye, 46. t. Géppel írt tisztázat. „1950 tavaszán zavarok jelentkeztek a közellátásban. Az MDP KV 1950. május 31-i ülésén a közellátási problémákért az ellenségre és a fogyasztókra hárították a felelősséget. Az ellenség tömeges bér és normacsalásai következtében túl gyorsan emelkedtek a bérek — hangoztatta Gerő Ernő — és a megnövekedett vásárlóerőt nem sikerült a hiánycikkekből (hús, vaj, tojás stb.) kielégiteni. Ettől kezdve — az állandósuló áruellátási problémákért — a pártszervek mindig a meghatározatlan ellenséget állították bűnbaknak. . ." (A magyar népi demokrácia története 1944—1962. Kossuth Könyvkiadó, 180. old.) A Népszava 1950. szeptember 22 —24-i száma tudósított a Húsértékesítő NV vezetőinek tárgyalásáról, akik közül két személyt — árurejtegetésért stb. — a Budapesti Munkásbíróság halálra ítélt. A halálos ítéletet még az ítélethirdetés napján végrehajtották. „Megfigyelésünk azt a meglepő eredményt hozta, hogy a vidékre járó kereskedők rátalálva kulák szövetségeseikre, egy csapásra két legyet akarnak ütni és egymás segítségével az egyik oldalon elégedetlenséget igyekeznek szítani a szerződésesen termelő dolgozó parasztság és a tszcs-k között, hogy kulák érdekeket képviseljenek és akadályozzák pártunk parasztpolitikáját és a mezőgazdaság szocializálását, a másik oldalon az értékesítésnél háborús híreket terjesztve a fogyasztást fokoztassák fel a közönséggel, hogy az kielégíthető ne legyen..." írta egy 1950. június 23-i jelentés. Dr. Gámenczy Béla, aki akkor az OT közellátással foglalkozó munkatársa volt, az OT és Bel-