Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

Az egészségügyi, oktatási és népművelési hálózat jórésze a főváros területén szintén a tanács irányításával működik. Tanácsaink munkája ma valóban különbözik a régi önkormányzat formájától és tartalmától. Nem tudunk azonban megfelelni a proletárdiktatúra gazdasági-szervező és kulturális-nevelő funkciói által előírt feladatoknak, mert nem rendelkezünk a végrehajtás előfeltételeivel. Ha megnézzük, hogy miben intézkedhetnek a tanácsok önállóan, mi a hatáskörük, azonnal szembeötlik, hogyan válnak a tanácsok a2 alkotmány és a tanácstörvény célkitűzéseivel szemben nehézkes, bürokráciára hajlamos szervekké. Mi, akik a tanácsban dolgozunk, régebben látjuk és többször is szóvá tettük munkánk akadályait. A feladatok növekedése mellett a tanácsok hatáskörét nap mint nap megjelenő rendelkezések csökkentik. Az egyes minisztériumok mind jobban beavatkoznak a tanácsok és az irányításuk alatt álló trösztök, vállalatok, intézmények ügyeibe. A demokratikus centralizmus helyes arányait kell kialakítani ahhoz, hogy a központi és helyi szervek a dolgozók szükségleteit jobban kielégíthessék. A mi véleményünk az, hogy a centralizmus most túlzottan és aprólékosan érvényesül és ezzel a helyi erők aktivitása csökken. Az önállótlanság, különösen a tervezésben, a beruházásoknál, az anyagellátásban, a pénzügyeknél, a béralap- és létszámgazdálkodásban gátolja a tanácsok munkáját. A fővárosi és a megyei tanácsok terve csak feladatokat tartalmaz, de a végrehajtáshoz szükséges eszközökről: anyagokról, bér- és létszámkeretekről a tanácsok tervében nem történik gondoskodás. A minisztériumok kapják meg az Országos Tervhivataltól a tervszámokat, anyagot stb. és osztják szét sokszor önkényesen a tanácsok egyes osztályai részére. Hasonló a helyzet szervezeti téren is. A minisztériumok átnyúlnak a tanácsok felett, és közvetlenül foglalkoznak a végrehajtó bizottságok felügyelete alá tartozó trösztök, irodák, vállalatok és intézmények munkájával. A túlzott centralizmus és a bürokrácia a beruházásoknál is olyan mértékben jelentkezik, hogy már a munkát akadályozza. A költségvetés és a pénzgazdálkodás terén is további decentralizációra van szükség. Sokkal kevesebb konkrét üggyel kellene a Pénzügyminisztériumnak foglalkoznia, ha a tanácsok gazdálkodását szabaddá és önállóbbá tennék. Ez elősegítené a tanácsok észszerűbb takarékoskodását is. Sok nehézséget okoz a létszámgazdálkodás túlzott kötöttsége is. A Végrehajtó Bizottságnak még annyi jogköre sincs, hogy rendkívül sürgős esetben egy kisegítő dolgozót munkába állítson. A létszámigények elbírálásának merev és központosított rendszere nem felel meg az élet követelményeinek. Ha a helyi szerveknek e téren komolyabb szerepet, több önállóságot biztosítanának, a létszámgazdálkodás nem távolodna el az élettől, de létszámemelkedéshez sem vezetne. A tanácsok csökkent hatáskörének és a minisztériumok minden üggyel való foglalkozásának következménye az a rendelet — utasítás — és intézkedésözön, amelyen lassan a legjobb jogászok is képtelenek eligazodni. Vajon, hogyan tud akkor eligazodni az egyszerű ember? Az egyes minisztériumok közlönyeiben nyomtatásban megjelenő és a tanácsokat érintő rendeletek terjedelme ma már eléri a heti 250—300 nyomtatott oldalt,