Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

nem is szólva az egyéb, nyomtatásban meg nem jelent számos intézkedésről, amely többszöröse ennek. Az államigazgatásban kialakult túlzott centralizmus az egyik fő oka annak, hogy tanácsüléseink formálisak, hogy nem alakult ki, mert nem alakulhatott ki termékeny vita afölött: hol és mit fejlesszünk, építsünk, mit termeljünk és mire fordítsuk anyagi eszközeinket. A tanácsüléseken tanácstagjaink választóiknak sok kisebb-nagyobb panaszát és javaslatát tették szóvá. A Végrehajtó Bizottság azonban a felvetett kérdések nagy részét, főleg hatáskör hiánya miatt, nem tudja megoldani. Számos tanácstagot elkedvetlenít ez, csökkenti a kötelesség- és felelősségérzetét. Mi is sok tekintetben hibásak vagyunk abban, hogy nem tudtuk biztosítani a tanács választott szerveinek jobb működését. A tanácsok megalakulása után hosszú ideig hagytuk, hogy a végrehajtó bizottság apparátusa a tanács felé nőjön, s az állandó bizottságok ne feladatuknak megfelelő munkát végezzenek. Nem ismerjük még mindig eléggé vállalatainkat, intézményeinket, rendszertelenül hívjuk össze a kerületi elnököket, sokszor magunk is papír intézkedésekkel tesszük bürokratikussá a kerületi tanácsok munkáját. Ugyanakkor, amikor felfelé harcolunk a feladatok ellátásához szükséges önállóságért, nem vagyunk ilyen következetesek a kerületi tanácsok önállóságának biztosításában. Nem fordítunk elég gondot a tanácsdemokrácia betartására. A tanácstagok például jogosan kifogásolják, hogy miért nem a kerületi póttagokból hívjuk be az új tanácstagokat. A kooptálást meg kell szüntetni, ugyanakkor a tanácstagok visszahívásának a lehetőségét biztosítani kell. Ez úgy valósítható meg — amint erről Nagy Imre elvtárs beszélt —, hogy a tanácstagokat személy szerint, választókörzetenként kell megválasztani.

1 A tanácstag így tudni fogja, hogy kik a választói, a választók pedig tudhatják, hogy ki a küldöttjük. Beszámoltathatják, munkáját ellenőrizhetik, a tanácsok így kerülnek közel választóikhoz. A Budapesti Pártválasztmány a kormányprogram megjelenése óta napirendre tűzte és megvitatta a tanácsok pártirányításának elvi kérdéseit és gyakorlati módszereit.

2 Ma már a pártirányítás és a párthatározatok végrehajtása az apparátusban dolgozó kommunista vezetőkön keresztül történik. Kerületi pártszervezeteink is több gondot kezdenek fordítani a kommunista tanácstagok nevelésére, külön összehívják őket, mint ezt legutóbb a IX. és XIX. kerületi pártbizottság megtette. Ezek a körülmények a pártirányítás színvonalának javulását mutatják, de emellett még mindig tapasztalunk hiányosságokat. A párt központi lapja, a Szabad Nép sok esetben a lakosság sérelmeit úgy veti fel, mintha a tanács a dolgozókkal szemben állana. Az ilyen cikkek alkalmasak a tanácsok lejáratására. Sajnos, a Szabad Nép legtöbbször helyes kritikáját is lerontja az a hang, ahogyan a tanács dolgozóiról ír. Mi várjuk a sajtó szigorú bírálatát és helyeseljük, ha ez megfelel az igazságnak. Sok jó tapasztalatot szerzünk a bírálatokból, de nem szabad a bírálatok komolyságát a helytelen hang használatával és hangulatkeltő beállítással veszélyeztetni.