Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

vében a legfontosabb kérdések szerepelnek, mint a tervteljesítés, közellátás, egészségügyi és kulturális kérdések állása és a tömegkapcsolatok fejlődése. A tanácsnak ma már 324 vállalata van 128 545 dolgozóval, 1 639 intézete és intézménye 28 390 dolgozóval. Ipari és szolgáltató vállalatainak termelés értéke 1953 első negyedében 1 065 667 000 Ft volt, kereskedelmi vállalatainak árbevétele pedig 2 058 290 000 Ft. A tanács 1952. évi beruházási tervét 94,9%-ra, a vállalatai teljesítménytervét 105,8%ra, az adóbehajtási tervét pedig 114,2%-ra teljesített. A tanács Budapest kiskereskedelmi forgalmának 66%-át, a vendéglátóipar forgalmának 77%-át bonyolítja le. 1938-ban a villamosok és autóbuszok 350 millió utast szállítottak, 1953-ban 982 miihó főt kell szállítani, 15%-os járműkapacitás emelkedése mellett. A főváros iskoláiban megjavult a tanulmányi színvonal, a Szabó Ervin Könyvtár olvasóinak a száma 70 ooo-ről 115 ooo-re, a filmszínházak látogatottsága több mint 1 millióval emelkedett, a szűrővizsgálatok nagyarányú kiterjesztése és a jó kezelés következtében csökkent a tbc halálozások és a vérbajos esetek száma. A bölcsődei férőhelyek száma megkétszereződött. II. Ez eredmények ellenére a Fővárosi Tanács munkája mögötte marad népi demokráciának általános fejlődésének. A tanács vezetői nem nőttek együtt a megnövekedett és megsokasodott feladatokkal. A vezetés régi módszereit alkalmazzák: elaprózódnak részletkérdésekben, hosszú értekezleteken irányítanak, vagy továbbítják a különböző minisztériumoktól tömegesen érkező rendeleteket. A tömegeket mozgósítani és összefogni csak kampány feladatokra tudják. Gyenge a vezetők ellenőrző munkája. Nem főfeladatokat, nem idejében és nem a helyszínen ellenőrzik. Keveset látogatják a kerületeket, intézményeket és vállalatokat. A tanácsi választások a főváros lakosságának nagy érdeklődését váltottak ki az új tömegszervezet iránt, amit fokozott a tanácsülések népszerűségének, a tanácstagi beszámolók látogatottságának, az állandó bizottságok aktívahálózatának növekedése. A tanács apparátusa azonban nem értette meg az új, magasabb rendű feladatokat, nem illeszkedett megfelelően az állandó bizottságok és aktívák működéséhez, tömegszervezeti tevékenység helyett hivatalnoki módon dolgozik és elsorvasztja a tanácstagi beszámolókon, a fogadóórákon és a munkás levelezés során a tanácshoz érkezett javaslatok, kezdeményezések és kívánságok érvényesülését. A régi bürokraták magukkal sodorják az apparátusba került friss elemek nagyrészét. A lakosság kezdeményezéseire, a munkáslevelekre egyformán semmitmondó, vagy elutasító válaszokat adnak. A bürokrácia kifejlődését elősegíti a felelősségtől való félelem, annak áthárítására való törekvés. A tanácshoz forduló dolgozókat úgy kezelik, mint egykor a „feleket", sőt velük szemben gyakran rideg, goromba bánásmódot tanúsítanak. A tanács vezetői nem voltak elég éberek ezzel a jelenséggel szemben, eltűrték a bürokrácia elburjánzását, nem fürkészték ki ennek okait. Bár gyakori a panasz a tanácsok