Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
bői az egyik 10 ooo m 3-el már júniusba belép, a másik befejezését is sikerül július közepére befejezni, ami újabb 10 oco m 3 vizet jelent úgy, hogy ebben az évben a kutak kapacitása eléri a napi 58 coo m 3-t Szigetszentmiklóson.) A fő probléma ebben az évben tehát a víz elszállítása. A szigetszentmiklósi vízrendszerből tavaly-f-2 m Duna vízállás mellett 39 600 m 3-t tudtunk naponta szállítani a legmagasabb fogyasztás idején, amelynél már akkor 5—6 coo m 3-el több vízre lett volna szükség a dél—délkeleti iparvidéken. Ha megvizsgáljuk a jelenlegi főnyomócsövek szállítóképességét Szigetszentmiklóstól a Gloriette-medencéig, akkor a következő eredményt kapjuk: Szigetszentmiklósról a csepeli telepünkig egy szál 400 mm 0 és egy szál 650 mm 0 főnyomócső van lefektetve. Ezeknek szállítóképessége 4 nagy teljesítményű szivattyú mellett, 60—68 m üzemi nyomással (Káposztásmegyeren az eddig megengedett üzemi nyomás 58,4 m) — ami máris jóval magasabb volt az északi vízrendszer 1200 mm 0 csöveiben uralkodó nyomásnál — napi 42 000 m 3 . Ebbe tehát csak úgy lehetett volna még több vizet préselni, ha még tovább fokozzuk a nyomást, ami viszont már veszélyezteti a csövek épségét. A múlt évben emellett még megfelelő kapacitás sem volt meg, ami azt jelenti, hogy további gépek indítása sem hozta volna meg a kívánt eredményt. A csatolt diagramm 3 szerint 4 gép szállítása esetén, a nappali nagyobb fogyasztású órákban, kisebb nyomással (2. görbe szerint) 485 lit/sec. 67,5 m összemelési magasság mellett 42 000 m 3 a napi vízszállítás. Az éjjeli, kisebb fogyasztású órákban nagyobb nyomással (3. görbe szerint) 472 lit/sec. 71 m összemelési magasság mellett 40 500 m 3 a napi vízellátás. Ennél nagyobb vízmennyiséget a meglévő 650 és 400 mm 0 főnyomócsöveken beszállítani — ilyen üzemnyomás mellett — nem tudunk. A víz elszállításának további lehetőségeire nyomásméréseket végeztünk Szigetszentmiklóstól a Gloriette-medencéig vezető csőrendszeren. (Csepeltől az eredeti két szál vezetékhez jön még egy 400 mm 0 főnyomócső, így a Gubacsi-hídon keresztül tehát 3 főnyomócső vezet keresztül, melyekből a 2 db 400 mm 0 elfordul a Boráros-tér felé és csak egy 600 mm 0 vezeték megy közvetlenül a kőbányai iparvidék felé.) A méréseket nyolc helyen végeztük a legjobban igénybe vett szakaszokon, csúcsidőszakban. Az egyik mérést 1952. július 10-én de. 11—12 óra között végeztük, amikor a nappali fogyasztás a legerősebb, és július 22-én éjjel o—1 óra között, amikor a fogyasztás a legkisebb. A mérési eredmények a felrajzolt nyomásvonal diagrammok szerint azt mutatják, hogy a csővezeték első szakaszán — a telep és a Gubacsi-hid között — a legmeredekebben esik a nyomásvonal. A 7500 fm hosszú szakaszon a nyomásesés 15,87 m, 1600 m 3 /óra vízszállításnál, illetve 17,34 m 1700 m 3 /óra vízszállításnál. Ezek a mérések azt mutatják, hogy egyetlen és végleges megoldás a nyomás jelentékeny csökkentése, ami viszont csak a cső súrlódási veszteség csökkentésével érhető el, vagyis ennek az erősen terhelt szakasznak a tehermentesítésére szükséges egy új, párhuzamosan fektetett főnyomócső, amely a fenti nyomásveszteséget változatlan szállítás mellett kb. i/6-ára,2,4 m-re, illetőleg 2,62 m-re csökkenti. A szállítómagasság 13—15 m-el való csökkenése viszont lehetővé teszi a vízszállítás mennyiségének a növelését, az épülő új kutak maximális kihasználását, további gépek beindítását. Az új főnyomócsővel és a
