Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
ban 125—130%-os. (Békásmegyeren azelőtt a téli hónapokban egy gép elegendő volt, most 3 gép éjjel-nappal üzemben van. 1 Káposztásmegyeren télen 4 nagy teljesítményű szivattyú elég volt, most 5—6 szivattyú dolgozik éjjel-nappal a nyolcból. Kőbányán hasonló a helyzet.) Legnagyobb nehézségünk a kőbányai iparvidék és a dél—délkeleti terület (Pesterzsébet, Kispest, Lőrinc és Csepel) vízellátásában van. A vízfogyasztás ezen a területen az elmúlt évek alatt ugrásszerűen megnövekedett. A felszabadulás előtt a maximális fogyasztás 10 000 m 3 /nap volt, 1951-ben már több mint kétszeresére, 21 000 m 3 /nap-ra emelkedett, míg 1952-ben 30 000 m 3 /nap volt a maximális vízfogyasztás. Budapest vízellátását jelenleg négy főtermelő helyről biztosítjuk: 1. Északi telepekről (Káposztásmegyer, Békásmegyer) a napi vízterm. 70 % 2. Középső telepekről (Budaújlak, 1 Margitsziget, Kossuth L. tér) a napi vízterm. 15,7% 3. Keleti telepekről (Cinkota) a napi vízterm. 2,8% 4. Déli telepekről (Csepel, Szigetszentmiklós) a napi vízterm. 8,75% Egyéb kisebb víztermelő telepekről (Budafok, Rákosok) a napi tízterm. 2,75% A kőbányai, dél- és délkeleti iparvidékre a szükséges víztöbblet szállítása három oknál fogva ütközik nehézségbe: 1. Az északi és középső víztermelő helyektől való nagy távolság; 2. A közbenső területek erős fogyasztása; 3. Erre a területre vezető csőhálózat szűk keresztmetszete. A déli és délkeleti iparvidék vízellátását a szigetszentmiklósi víztermelő telepről műszaki, gazdasági és Budapest ésszerűbb, biztonsági okokból több irányból való vízellátása teszi szükségessé. Szigetszentmiklós területén megfelelő kavicsrétegben jó vízadóképességű kutak vannak, amelyeknek továbbépítését előbbre hoztuk a 10 éves távlati tervünkből erre az évre. AjFővárosi Vízművek fejlesztési programjában, az eddigieket figyelembe véve, igen nagy jelentősséggel bír a szigetszentmiklósi vízmű végleges kiépítésének előbbre hozása, amit végső kiépítésben kb. 180 000 m 3 /napi víztermelésig fogunk fejleszteni. A Fővárosi Vízművek műszaki vezetése az elmúlt három év tapasztalatai alapján felismerte azt a súlyos helyzetet, ami Budapest vízellátásában a Vízművekre hárul és ezért fordultunk 1952. július 28-án a Budapesti Tanács Végrehajtó Bizottságához 2 azzal a javaslattal, hogy feladataink közül legfontosabb a szigetszentmiklósi telepünkről egy új főnyomócső (800 mm0) fektetése, amely közvetlenül fogja szállítani a legrosszabbul ellátott dél—délkeleti iparvidékre a szükséges vizet. Ezt a főnyomócsövet a Vízművek a 10 éves távlati tervében 1959. évre ütemezte Szigetszentmiklós és a Gloriette-medence között. Azonban a gyorsiramú fejlődés teszi szükségessé a program első részének 1953-ra való előrehozását, ami egyensúlyba hozná a termelést és szállítást a szükségletekkel ezen a vidéken. i Szigetszentmiklósi és csepeli telepünk vízadó képessége Budapest számára a jelenlegi kiépítettség mellett korlátozott, elsősorban a szállítási kapacitás miatt, de a múlt évben még a kútkapacitás miatt is. (Ebben az évben további 2 új csáposkút épül, amelyek-
