Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

Szerkesztői tájékoztató

Állandóan szem előtt álló feladatunk, hogy az ilyen szövetkezeteket és vállalatokat megfelelő részlegekkel építsük ki, hogy ezen a téren hiányosság ne merüljön fel. Városi Tanács VB Ipari Osztály Samu György csoportvezető Pl Arch. 276. f. 96/147. öe. Géppel írt tisztázat. 59A Fővárosi Vízművek vezetőségének felterjesztése Pongrácz Kálmán vb-elnökhöz a főváros 1953. évi vízellátásának gondjairól 1953. március 2. Átérezve azt a komoly felelősséget, amely Budapest lakosságának és rohamosan fejlődő ipari üzemeinek vízzel való folyamatos és kielégítő ellátásában a Fővárosi Vízművek műszaki vezetésére és vállalatvezetőjére az 1953-as évben hárul, az alábbiakat tartjuk szükségesnek jelenteni és egyben Pongrácz elvtárs figyelmét felhívni. Az 1952-es év döntő változást hozott Budapest vízfogyasztásában az elmúlt évekhez képest. Az egész évi adatok bizonyítják, hogy a nyáron bekövetkezett magas vízfogyasztás tovább folytatódott az őszi és a téli hónapokban is. Az 1952. évi víztermelés az 1951-hez képest 14,4%-kal emelkedett. 16 900 230 m

3 vízzel termeltük többet, mint 1951ben (1951-ben 117,521725 m

3

, 1952-ben 134,421955 m

3-t.). Az egyre növekvő szükséglet állandósulását mutatja az is, hogy 1953- januárjában 43 200 m

3-el volt több a napi átlagtermelés, mint 1952. januárjában. A nyári napi csúcsfogyasztás az 1950. évi 477 000 m

3-el szemben a két év alatt 195-2- nyarán 530 oco m

3-re szökött fel, amit csak úgy tudtunk teljesíteni, hogy a kórjainkat az elhomokosodás veszélye mellett a megengedettnél mélyebben szívattuk, és gépeink tartalék nélkül éjjel-nappal üzemben voltak, ami egy meghibásodás bekövetkeztével súlyos vízhiányt okozhatott volna. A homokos víz nagy kárt okoz szivattyúinkban és a vízórák érzékenységét nagyban lerontja amellett, hogy a kutak tönkremennek a rablógazdálkodás következtében. Azonban még így sem tudtuk a teljes szükségletet kielégíteni úgy, hogy kénytelenek voltunk az ipari üzemek vízellátásának biztosítására széles területen a lakosság felé helyi vízkorlátozásokat bevezetni a tolózárak fojtásával. Voltak olyan kerületrészek Kőbányán és Kispesten, ahol több héten át, napközben súlyos vízhiánnyal küzdöttek a lakók. A szükségletek növekedését mutatja továbbá az is, hogy víztermelési kapacitásunk a mostani téli hónapok alatt is majdnem 100%-ig van igénybe véve az elmúlt évekkel szemben. Ezen felül a gépkapacitás kihasználása az előző évekkel szemben a téli hcnapok-