Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
A kerületi kereskedelmi és ipari osztályok, meg más osztályok kiküldötteiből alakult bizottságok hajtották végre a feladatot. A csarnoki kereskedők esetében is így volt. Súlyosabb kilengések nem voltak. A maszektól átvett kereskedelmi hálózat azonban rendkívül piszkos, mocskos volt, ami további intézkedést tett szükségessé. Az első két-három nap, mondjuk egy héten belül általában nem volt kielégítő az ellátás ezen a területen, elsősorban zöldségfélékből, amelyekben komoly hiányok vannak. Sor került a vegyesipari cikkeket árusító üzletek engedélyeinek megvonására is; 40 üzletet szüntettünk meg ezen a területen. Ezeknek a kiskereskedelmi vállalatoknak egy része beleolvadt a mi szocialista kereskedelmünkbe. A kerületi tanácsok elnökeinek bevonásával határoztuk meg, hogy melyik üzlet maradjon meg. Az elvtársak ismerik, hogy milyen formában történt változás a dohányboltoknál, ezt tehát nem kívánom külön ismertetni. A vendéglátó iparnál 1 435 vállalattól vontuk meg az iparengedélyt. 311 vállalat fog tovább működni, s többinél az a helyzet, hogy egyelőre úgy néz ki, hogy azokat működtetni nem tudjuk, mert olyan állapotban vannak, hogy nem üzemeltethetők. A vendéglátóipar területén is a kerületi tanácsokkal való előzetes megbeszélés alapján kívánjuk rendezni az üzletek további üzemeltetését. Itt az a helyzet, hogy még két hétig nyitva maradnak ezek az üzletek is, és ez alatt a két hét alatt kívánjuk véglegesen meghatározni, hogy melyik üzlet maradjon nyitva, vagy esetleg átcseréljük-e őket. A célunk az, hogy a kerület olyanformán legyen telítve, hogy minden területére jusson olyan üzlet, amely ezt a feladatot ellátja. Általában véve a dolgok jól mentek. Megállapítást nyert, hogy az üzletek 75%-ábant semmiféle áru nem volt található, az összes átvett áruk értéke pedig csak 110 000 forintot jelentett, a berendezési tárgyak értéke pedig körülbelül 1 millió forintot tesz ki. Itt az tapasztaltuk, hogy különösen az ÉDOSZ vonalán kint voltak az előző napon, és azon a napon, amikor a feladat végre lett hajtva, és vagy elszólás történt, vagy egyéb tapintatlanságok következtében híre szaladtak ki és ennek a következménye volt az, hogy árut nem találtunk. A másik kérdés: a pékek államosítása, amely 28-án került napirendre. Ennek során 206 magánpéktől vontuk meg az iparengedélyt. Itt a helyzet az, hogy 170 üzlet olyan, ahol továbbra is biztosítani lehetett az árusítást. Egy péket (SIC!) sem kívánunk megszüntetni, de az első feladat az volt, hogy olyan állapotokat tudjunk teremteni, amelyek alkalmasak lesznek a kenyérellátás biztosítására és a kenyérnek a kerületekbe rövidebb úton történő eljuttatására. Itt megállapítást nyert, hogy az a próba, amelyet ezen a területen végre kellett hajtanunk: enyhén szólva nem sikerült. Nem sikerült elsősorban azért, mert ezeknek már a múlt héten kellett volna a szocialista szektorhoz tartozó pékekként működniök, viszont általában a kerületektől olyan értesülésünk van, hogy a délelőtti órákban nem volt megfelelő mennyiségű kenyér, azután a kenyér minősége nem olyan, mint amilyen a magánszektor idejében volt ezekben az üzletekben. Ebből következik, hogy bizonyos ellenállás van ezen a területen, annyival is inkább,, mert ez olyan ipar, amellyel kapcsolatban a kormányzatnak az volt az álláspontja, hogy ezen a területen nem lehet olyan megszorításokat alkalmazni, amelyeknek következménye
