Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)
Szerkesztői tájékoztató
elnökhelyettes vagy titkár — tartották. 1951 októberében a tanács egyéves munkájáról szóló beszámolón kívül a kerületek még a zárszámadást 1 is tárgyalták. 1952 januárjában 2 a tanácsülés napirendje még változatosabbá vált. Ekkor a napirenden a tanácstagi beszámolókról szóló jelentés és a mezőgazdasági kerületekben a mezőgazdasági munkálatok állásáról, a többi kerületben pedig az oktatási munkáról szóló beszámoló szerepelt. A kerületi tanácsoknak ily módon lehetőségük volt arra, hogy egy-egy speciális kérdést külön is részletesen megtárgyaljanak. A napirendi anyag összeállításában ettől az időtől kezdve újabb fejlődés jelentkezett. A kerületek nagyobb önállóságot kaptak magának a napirendi anyagnak megválasztásában is. 1952 márciusában a tisztasági mozgalom, májusban pedig a kerületi zárszámadást tárgyalta valamennyi kerületi tanács. A másik napirendi pontot mindkét alkalommal maga a kerületi tanács állapította meg. Ilyen formában a napirendi pontot mindig a kerület helyileg legfontosabb és legidőszerűbb problémájának megfelelően lehet megállapítani. így legutóbb az I—VI., VIII., IX., XII., XIII., XIV. és XXI. kerületek kulturális és népművelési kérdéseket, a IV. kerület gazdasági, a XVI. mezőgazdasági, a II. kerület oktatási kérdést tárgyalt. A tanácsülések napirendjének összeállítása szempontjából tehát kétségtelen fejlődés állapítható meg. Ugyancsak fejlődés jelentkezett a tanácsülések napirendi anyagának előkészítése terén is. Az állandó bizottságok különösképpen az 1952. évi márciusi tanácsülés óta igen tevékenyen kapcsolódtak be az egyes napirendi pontok előkészítésébe. Ez természetesen összefügg egyéb tényezőkkel is. összefügg elsősorban azzal, hogy az állandó bizottságok munkája kiszélesedett, megerősödött és így joggal lehetett várni aktivitásukat ezen a téren is. összefügg azzal is, hogy a tanácsülések napirendje tartalmasabbá vált és az előbb ismertetett okok folytán az állandó bizottságoknak nagyobb lehetőségük nyílott az előkészítésbe való közreműködés terén. Amíg a kerületi tanácsok a tanácsülés előkészítésében, addig az állandó bizottságok és általában a tanácstagok magának a tanácsülésnek a vezetése, menete terén kaptak az utóbbi időben mind nagyobb önállóságot. Ez megnyilvánult elsősorban abban, hogy ebben az évben az egyes napirendi pontok előadói számos esetben maguk a tanácstagok, illetve az állandó bizottságok elnökei voltak. A tanácsülés vezetésére már 1952. március havában a tanácstagok a saját soraikból választottak elnökséget. Kétségtelen, hogy ez komoly fejlődés. Ezen a téren azonban meg kell vizsgálni, hogy ez a fejlődés teljes egészében egészségesnek tekinthető-e ? A tanácsülések közötti időben ugyanis a végrehajtó bizottság látja el a tanácsi feladatokat. Az előbb ismertetett fejlődés azt eredményezte, vagy legalábbis ilyen iránya van, hogy a végrehajtó bizottságnak mind a vezető szerepe, mind a felelőssége az egyes kérdések tárgyalása során háttérbe szorult. 3 A fejlődésnek ezt az irányát tehát felül kell vizsgálni, feltétlenül biztosítva azonban továbbra is az állandó bizottságok további aktivitását a tanácsülések előkészítése és menete terén. A tanácstagoknak a tanácsülésen való részvétele változó képet mutat. Az erre vonatkozó legfőbb statisztikai adatok a következők:
