Források Budapest múltjából V./a 1950-1954 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 9. (Budapest, 1985)

ELŐSZÓ

elméletről vallott dogmatikus felfogása, valamint a gazdaságban és az államigazgatásban bevezetett szektás gyakorlata a pártéletet is gúzsba kötötte. 1953. júniusáig a párt maga is adminisztratív eszközökkel vezetett, figyelmét a fent vázolt tanácsi hierarchia működtetésére, nempedig a felgyülemlett ellentmondások elemzésére és feloldására fordította. Ellentmondást hordozott magában a területi és ágazati elv egyszerre történt kimondása, ami a gyakorlatban az utóbbi dominanciáját eredményezte. A MDP Központi Vezetősége az ágazatokra kötelező érvényű határozatokat hozott. E tekintetben a végrehajtásról a felelős minisztériumok és főhatóságok gondoskodtak, a teljesítéshez szükséges anyagi, személyi feltételek fölött teljes egészében ők rendelkeztek, a legtöbb esetben igazgatási hatáskörrel is. Ami a tanácsok működését illeti, a Belügyminisztérium eleve meghatározta még az ülések napirendjeit is. A napirendre tűzött javaslatokat a Fővárosi Tanácsnak tárgyalás előtt egyeztetés címén ágazatonként és a Belügyminisztériumnak is előzetesen be kellett nyújtania. A tanácsoknak még saját igazgatási szervezetük felépítésében sem volt hatáskörük, így lett pl. sorsszerűvé, hogy a budapesti tanács hivatalának és bármely megye, vagy város hivatalának felépítése lényegében azonos volt. Ennek megfelelően a fővároséval szinte azonos szervezetben működtek a kerületi tanácsok is. Szakvezetők kinevezéséhez a központi szervek előzetes hozzájárulása kellett. A szervezet ugyanis nem annyira a helyi szükségletekből, mint inkább a főhatóságok ügyintézési igényéből indult ki, azokat volt hivatva kielégíteni. A kiindulás az volt, hogy legyen minden főhatóságnak „saját" ügyintézője, mégpedig olyan szervezeti formában, amely a minisztériumra háruló feladatok elvégzésének leginkább megfelel. Erre azért is került sor, mert a tanácsi osztályokat közvetlenül is utasították a minisztériumok illetékesei, de meg azért is, mert a jogalkalmazás a minisztériumoknál volt, s az előterjesztő ezek szerint - a tanácsoknál ült. Nyilvánvaló, hogy a helyi érdek kevéssé kerülhetett összesítésre, megfogalmazásra, de érvényesítésre sem. Maga a választott VB elnök sem helyi érdekeket képviselt, hanem a hatalom képviseletében és megbízásából a „központ" embere volt. S ez a körülmény akarva-akaratlanul is arra indította az adott vezetőket, hogy féljenek a lokális érdekek kimondásától, a helyi megoldási módok keresésétől. Ez a konstrukció ugyanakkor az állampolgárokkal állandóan érintkező tanácsokat állította a lakosság kritikájának és ítéletének kereszttüzébe. Hogyan működött a Budapesti Városi Tanács? Megszületésüktől a tanácsok fokozatosan nagyobb feladatkört kaptak, mint a korábbi városvezetés. A lakosság életének szinte minden területe a tanácsi irányítás alá került, ezért tanácsi gondoskodást is igényelt volna. Irányítása alá helyezték többek között a társadalombiztosítást, bolthálózatot, vendéglátóipart, mezőgazdaságot (ezen belül a begyűjtést), gyakorlatilag az összes házingatlant. Megszületik az ún. tanácsi ipar, a kisipar helyén megszervezett kisipari termelőszövetkezetek, stb. Az ötvenes évek legelején sokat változott az élet Magyarországon. Munkaalkalom adódott százezrek számára, a munkások közé tömegesen kerültek nők, a munkásság so-