A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

FÜGGELÉK III.

és magyar cinkosaik elleni harcban, a fasiszta és feudális reakció szétzúzására és a demokratikus átalakulás biztosítására meg kell teremteni községenként és városonként a demokratikus pártok megbízottaiból és kipróbált németellenes hazafiakból a nemzeti bizottságokat". Ebből kiderül, hogy kellenek-e még és mire a Nemzeti Bizottságok? Kellenek, mint harci szervek a fasiszta és feudális reakció szétzúzására és a demokratikus átalakulás biztosítására! Vagy talán már szét van zúzva a fasiszta és feudális reakció és biztosítva van a demokratikus átalakulás? A tények másról beszélnek. A tények arról beszélnek, hogy vannak az országnak vidékei, ahol a fasiszta és feudális reakció nem csak szétzúzva nincs, hanem egyenesen támad és terpeszkedik! Így van ez például Szabolcsban, ahol több járásban még mindig a régi rendszer emberei ülnek a helyükön és nemcsak a helyükön ülnek, nemcsak akadályozzák, hogy a demokratikus önkormányzatok megalakuljanak, hanem a demokratikus pártok szervezkedését is megtiltják. A tiszalöki főszolgabíró, dr. Puskás úr például a Polgár községben december 26-án megalakult Nemzeti Bizottság választását „semmisnek nyilvánította", „nem vette tudomásul"! A főszolgabíró úr úgy látszik, még nem ébredt fel! Azt hiszi, hogy még mindig Sztójay Döme főszolgabírája! A kisvárdai járásnak a régi rendszerből ittmaradt vezetői sem ébredtek még fel. ök is azt hiszik, hogy megakadályozhatják az önkormányzatok demokratikus újjászervezését. Ideje, hogy az urakat felébresszük! A szabolcsi példák nem állnak egyedül. Szerte az országból jönnek a hírek, hogy az önkormányzatok demokratikus megújítása, a demokratikus pártok szervezkedése növekvő ellenállásba ütközik: a fasiszta és a feudális reakció ittmaradt ügynökeinek ellenállásába. Meg kell törni ezt az ellenállást! Ki kell söpörni a reakciót az önkormányzatokból, a közigazgatásból, az államéletből, a politikából! De ki söpörje ki, ha nem a Nemzeti Bizottságok, a nép szervezett erejére, a demokratikus pártokra támaszkodva? Aki fél a Nemzeti Bizottságoktól, az a néptől fél, a demokratikus átalakulás következetes végrehajtásától fél. Aki azt állítja, hogy a Nemzeti Bizottságok már betöltötték tisztjüket, az meg akarja állítani a demokratikus átalakulást. Ne féltse senki az Ideiglenes Nemzetgyűlést, az Ideiglenes Nemzeti Kormány tekintélyét a Nemzeti Bizottságok öntevékenységétől! A Nemzeti Bizottságok öntevékenysége a demokratikus átalakítást mozdítja elő, tehát segíti a kormányt programjának végrehajtásában. Minél erősebbek a Nemzeti Bizottságok, annál erősebb az Ideiglenes Nemzeti Kormány, mert annál erősebb támasza a népben. Lehet, hogy itt-ott, egyes Nemzeti Bizottságok részéről túlzások, ha úgy tetszik, „túlkapások" fordulnak elő. A Szegedi Nemzeti Bizottság legutóbbi intézkedése a népbíróságok felállításáról egyes pontjaiban túlzásokat tartalmaz, mert szem elől téveszti, hogy az állami főhatalomnak ma már nem az egyes nemzeti bizottságok, hanem a nemzet összességét képviselő Ideiglenes Nemzetgyűlés a birtokosa. Helyes, hogy a Nemzeti Bizottságok kezdeményezőén lépnek fel a hazaáruló nyilasok felelősségrevonásának kérdésében, ha népbíróságokat teremtenek. De a helyes kezdeményezés közben ne foglaljanak le a maguk számára olyan jogokat - mint például a kegyelmi jog -, melyek az Ideiglenes Nemzetgyűlést illetik. A Nemzeti Bizottságoknak nem az a feladata, hogy kettős hatalmat teremtsenek az országban, hanem, hogy önálló tevékenységükkel segítsék megszilárdítani az