A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

FÜGGELÉK III.

egyetlen törvényes hatalmat, az Ideiglenes Nemzetgyűlést, és az általa megválasztott Ideiglenes Nemzeti Kormányt. Túlzások lehetségesek. Túlzások vannak és elkerülhetetlenek, ha új népi szervek kezdenek működni új helyzetben, kitaposatlan utakon. A kormányhatalom feladata lenyesni ezeket a túlzásokat, országos irányelvekkel egységesíteni, közös mederbe terelni a Nemzeti Bizottságok helyes öntevékenységét. De nem a túlzásokon, hanem az öntevékenységen van a hangsúly! A fasiszta és a feudális reakció elleni harcban inkább legyenek egyes túlzások, mint semmittevés. Ne ezeken az egyes túlzásokon siránkozzunk, hanem buzdítsuk cselekedetre, harcra, öntevékenységre a népi egység szerveit, a Nemzeti Bizottságokat. Néplap (Debrecen), 1945. január 10. 2. 1945. február 10. Erősítsük a nemzeti bizottságokat Még mindannyiunk emlékezetében vannak azok a napok, amikor az ország központi hatalom, helyi közigazgatás nélkül állott, s amikor a Nemzeti Bizottságok vállalták áldozatosan azt a nehéz és háládatlan szerepet, hogy rendet teremtsenek a zűrzavarban, megkezdjék a romok eltakarítását s erőt, biztatást adjanak az elalélt, irányt vesztett közvéleménynek. Mindannyian emlékszünk rá - hiszen csak egy-két hónap választ el bennünket az időtől! -, hogy milyen boldog megkönynyebbüléssel fogadtuk a Nemzeti Bizottságok létrejöttét, a magyar népi erőknek ezt az első, egészséges, alkotó megnyilvánulását. Nem kétséges, hogy a még felszabadulásra váró területeken ugyancsak a Nemzeti Bizottságok lesznek az elsők, melyek a szerves építőmunkát megkezdik. Láttuk ezt a múlt hónapban Pest felszabadulásakor is. Bizonyos, hogy így fog történni Székesfehérvárott, Sopronban s mindenütt, ahonnan a szövetséges orosz hadsereg kiveri a német rablókat. A Nemzeti Bizottságokra ezeken a felszabadulást szomjúhozó területeken még óriási építő, szervező, életet pezsdítő, biztatást sugárzó munka vár. S ha nap-nap után száz példából látjuk a Nemzeti Bizottságok működésének serkentő, buzdító hatását, ha népünk túlnyomó többsége csak megelégedéssel és hálás elismeréssel nyilatkozik tetteikről, mivel magyarázható, hogy újabban egyes, nem egészen befolyástalan körökben egyre többet foglalkoznak a Nemzeti Bizottságok létjogosultságának kérdésével? Ezekben a körökben már felmerült nemcsak az a gondolat, hogy a Nemzeti Bizottságokra nincsen többé szükség, de már itt az ideje, hogy befejezzék működésüket s tűnjenek el. Az indoklás az, hogy az új, demokratikus ország szervei kiépültek, a Nemzeti Bizottságnak tehát nincs már megfelelő funkciója. Hallunk itt-ott hivatkozást arra