A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

FÜGGELÉK III.

országos politika kérdéseibe szólnak bele, a nemzeti politika céljait valósítják meg. A Nemzeti Bizottságok feladata az, hogy a Magyar Nemzeti Függetlenségi Frontban, az Ideiglenes Nemzetgyűlésben megtestesülő nemzeti egységet begyökerezzék a népbe és az Ideiglenes Nemzeti Kormány támaszául szolgáljanak programjának megvalósításánál. Ha beleolvadnának a közigazgatásba, ha azonosulnának az új, demokratikus önkormányzati szervekkel, akkor eredeti, legfőbb feladataikat nem tudnák megvalósítani. A Nemzeti Bizottságoknak, mint a nemzeti egység, a Függetlenségi Front helyi szerveinek, létre kell hozniok az új, demokratikus önkormányzati szerveket, őrködniük kell azon, hogy az önkormányzati szervekben ugyanaz a vér keringjen, mint a nemzetgyűlésben, ügyelniök kell arra, hogy az önkormányzatok tevékenységét ugyanaz a demokratikus szellem hassa át, mint a nemzetgyűlést, de ezentúl a napi közigazgatási kérdések gyakorlati megoldását át kell engedniök az új önkormányzatoknak. Mint politikai szerveknek, a Nemzeti Bizottságoknak egyáltalában nincs szükségük arra, hogy tevékenységük közjogi szankciót kapjon, hogy az államhatalom jogilag „elismerje" őket. „Ügykörüket" nem jogszabályok, hanem az élet határozza meg: a Nemzeti Bizottságok nem a kormányhatalomtól, hanem a néptől kapják megbízásukat. A kormány nem utasíthatja őket, de ami ennél sokkal több: támaszkodhatik rájuk. Nem függnek a kormánytól, de támogatják és összekapcsolják a néptömegekkel. A Nemzeti Bizottságok nélkül nem lehet megoldani a nagy országos feladatokat, nem lehet bevonni megoldásukba a néptömegeket. Akik többé-kevésbé nyíltan azt vallják, hogy a Nemzeti Bizottságok megtették kötelességüket, most már mehetnek, elfelejtik, hogy a nemzeti újjászületés művének nem végén, hanem kezdetén állunk. Ki fogja megértetni a néppel, hogy a háború Németország ellen a nemzet számára lét- és becsület kérdése? Ki fogja előkészíteni a talajt a néptömegek között az új nemzeti haderő számára, ha nem a Nemzeti Bizottságok? Ki fogja felgyújtani a lelkekben a szabadságharc lángját, ha nem ők? Ki fogja önkéntes jelentkezésre, fegyverfogásra buzdítani a nép legjobbjait? Talán az önkormányzatok? Vagy a pártok külön-külön? Nem! Ez a feladat nem közigazgatási feladat és megoldani csak a demokratikus erők együttesen tudják. A tavaszi mezőgazdasági munkák elvégzése is létkérdés az országra. A kormány dolga, hogy utasításokkal és rendeletekkel, gazdasági és közigazgatási rendszabályokkal mozdítsa elő ennek a feladatnak a megoldását. De utasításokon és rendeleteken túl, a népet meg is kell győzni, fel is kell lelkesíteni, egyszóval: politikai eszközökkel kell mozgósítani a maga és az ország iránti kötelességének teljesítésére. Ki fogja ezt a munkát elvégezni, ha nem a Nemzeti Bizottságok? Földreformot kell végrehajtani roppant nehézségek közepette. Végre tudjuk-e hajtani a Nemzeti Bizottságok segítsége nélkül? Üjjá kell alakítani az önkormányzati szerveket, ki kell söpörni az állami és önkormányzati szervekből a németbarát, népellenes elemeket, ártalmatlanná kell tenni az országrontó nyilasok híveit és ügynökeit. Meg lehet-e vívni a harcot a hazaárulókkal, a népellenes reakcióval a Nemzeti Bizottságok nélkül? Akik azt hirdetik, hogy a Nemzeti Bizottságokra már nincs szükség, elfelejtik, hogy a demokratikus átalakulás legfeljebb megindult, de befejezve még nincs. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front programja, melyet az ország legtöbb Nemzeti Bizottsága elfogadott, ezt mondta: „A német elnyomók