A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

jönni. Ami még furcsábbá teszi - de ez már sajnos, ma majdnem természetesnek is nevezhető -, ha ilyennel kapcsolatban megkérdezünk egy ismerőst, az a világ legtermészetesebb hangján közli, hogy az magától érthető, hogy hazajött, hiszen ennek semmi bűne nincs és különben is már le van igazolva. Ennek a leigazolásnak a következő lépése, hogy megy „elhagyott" holmijáért, amit a becsületes, kifosztott, kirabolt és kibombázott áldozat jogszabályok parancsa alapján köteles kiadni és a parancs értelmében ki is adja. T. Budapesti Nemzeti Bizottság! Azt hiszem, nem kétséges, hogy az, aki „nyugatra távozott", tehát nehogy félreértés legyen, aki nem fogságban volt, nem szenvedett olyan igazolt betegségben, amely több hónapi kezelést feltételez, aki nem deportáltságból tért vagy tér haza a felszabadult országba a felszabadulást követő 8-10 hónap vagy egy év után, azt a nyugatra távozottat nem a jó szíve és jó szándéka, a velünk együttérzése és jó lelkiismerete tartotta eddig távol vagy tartja még távol és hozza haza. Meg kell ezekkel kapcsolatban kategorikusan állapítani, hogy jogosan nevezhetők inkább fasisztáknak, mint az új magyar demokrácia ideális polgárának. Ugyanekkor ezeket részesítjük jogvédelemben azokkal szemben, akik velünk, érettünk vannak és szolgálnak. Ezeket részesítjük védelemben, akik hazaérve tele szájjal dicsekszenek, hogy kint milyen jól éltek és hogy ott milyen jó világ van és alig várják a pillanatot, hogy innen tovább menjenek, azokkal szemben, akik itt élnek és éltek, itt dolgoznak és dolgoztak és akik itt akarnak meghalni. Ezek a most megjöttek és még a jövőben jövögetők javaik legnagyobb részét, ha nem az egészet megmentették és mégis védjük őket azokkal szemben, akiknek a legnagyobb része majdnem mindenét elvesztette és pótolni nem tudja. T. Budapesti Nemzeti Bizottság! Azt hiszem elég ha utalok arra az utóbbi időben - jellemző, hogy éppen az utóbbi időben, mert most kezd annak a dísztársaságnak a java előszivárogni, mikor már úgy érzi, hogy már nincs félnivalója a sajtóban megjelent sok panaszra és jajkiáltásra a szegény dolgozók, kisemberek részéről, akik egy szép napon a „nyugatról" most hazatért honfitárs jóvoltából egy ágy, egy párna nélkül maradtak. Ezek előrebocsátása után javasolom t. Budapesti Nemzeti Bizottság, keressük meg sürgősen az illetékes szervet, hogy az azonnal tegyen egy cezúrát, egy határvonalat és jelöljön meg egy időpontot, amely időponton túl a nyugatról hazatértnek - ismétlem, amennyiben nem volt hadifogoly, nem szenvedett olyan igazolt betegségben, amely több hónapos kezelést igényel, vagy nem volt deportált -, az ilyennek igazolástól függetlenül ne legyen [joga] természetben javait visszakövetelni, hanem azokért egy megállapítandó egységárral legyen kártalanítva. Ennél a kártalanításnál is, amennyiben a Budapesti Nemzeti Bizottság hozzájárul, úgy javasolnám, hogy a fizetés teljesítésénél vegyék tekintetbe a megsegítettnek [az] anyagi körülményeit és kereseti lehetőségét, hogy szükség esetén megfelelő részletfizetés formájában teljesíthesse, nehogy az azonnali fizetéssel olyan helyzetbe hozzuk, amely megoldhatatlan feladat számára. Meg vagyok győződve, hogy minden igyekezetünk azon van, hogy az új demokráciát erősíteni tudjuk. A megerősítéshez szükséges, hogy a demokráciának azokat az egyedeit, akikre számítunk és alapozunk, kell egészségessé és szilárd