A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

SZENT-IVÁNYI SÁNDOR: Tisztelt Nemzeti Bizottság! A legnagyobb örömmel üdvözlöm a javaslatnak azt a részét, amely az egész határozati javaslatot megindokolja és alátámasztja. Valóban úgy van, ahogyan az előadó bizottsági tag úr mondotta, a reakció az utóbbi időben mindinkább lábra kap és sem a kormányzat, sem a nemzeti bizottságok részéről semmi néven nevezendő ellenintézkedést nem tapasztalunk. Ugyanakkor azonban kénytelen vagyok hiányolni a javaslatból a végrehajtásra vonatkozó részt. Mert elvileg kifejezni a desideriumot, hogy az adminisztráció a reakciós elemektől megtisztítassék, másrészt a számon felüli elem leépíttessék: az mindnyájunk helyeslésével találkozik, a kivitel módozatait nem látom a javaslatban kidolgozva. Nézetem szerint elsősorban arra kellene felhívni a kormányt, hogy a rendszert változtassa meg, mert ha ez a rendszer megmarad, akkor a számbeli elintézés az ügy rovására megy. Az a helyzet, hogy ma még a legegyszerűbb dolgot sem lehet röviden elintézni, hanem csak szobáról szobára, Ponciustól Pilátusig való szaladgálással. Arra vonatkozóan sem hallottam konkrét indítványt, hogy a reakciós elemeket hogyan válogassuk ki? Mondom erre nézve sem hallottam semmit azonkívül, hogy a szakszervezet legyen képviselve a bizottságban. Ahhoz hozzájárulok, hogy a szakszervezet kiküldöttje a bizottságban képviselve legyen, azonban a szakszervezet képviselve volt az igazoló bizottságokban is és nem látom, hogy az új szervezetben miképpen volna képviselve a szakszervezet. A határozati javaslat erre nem mutat rá és én csak a lehetőséget vetem fel. Semmiképpen sem helyeslem azt, hogy a tisztviselők leépítése - mondjuk - a hivatalfőnökök egyéni elbírálásán múljék, hanem mindenképpen valamilyen szervet kell kreálni, amely megvizsgálja az eseteket és a kontradiktórius eljárás útján módot ad arra, hogy a pro- és kontraeljárás szempontjai érvényesüljenek. Röviden Összefoglalva, a határozati javaslatnak konkretizálnia kellene, hogyan kellene egyrészt ennek a technikáját végrehajtani, másrészt kifejezésre kellene juttatnia, hogy magát a rendszert kellene megváltoztatni, mert ha nem, akkor a csupán számbeli leépítés feltétlenül az ügy rovására megy. Harmadszor: a technikai megoldást olyan szervre kell bízni, amely mellett a pro- és kontraeljárás lehetővé válik. VAS MIKLÓS: Tisztelt Nemzeti Bizottság! Az előttem szóló bizottsági tag úr felszólalására a következőket kívánom válaszolni. Előterjesztésem elvi jelentőségű. Amikor mi, mint Szakszervezeti Tanács képviseltetni kívánjuk magunkat ebben a bizottságban, amennyiben ennek szükségét látjuk, további konkrét javaslatokat fogunk tenni. Kérem, méltóztassék javaslatomat elfogadni. ELNÖK: Azt hiszem, hogy a Nemzeti Bizottság hozzájárul Vas Miklós bizottsági tag úr határozati javaslatához. RAJK LÁSZLÓ: Tisztelt Nemzeti Bizottság! A javaslatot indokainál fogva teljes egészében helyeslem, részleteibe nem is akarok belemenni. Inkább csak ki akarom egészíteni a javaslattevő bizottsági tag úr megállapításait. Amikor az állami közigazgatást meg akarjuk tisztítani az oda nem való elemektől, kétségtelenül részletmunkákról van szó, de tegyük hozzá, hogy olyan részletmunkákról, amelyek értéke, jelentősége nem marad el a földreform jelentőségétől. Ha igaz az, hogy a magyarországi reakciónak, feudalizmusnak [a föld] egészségtelen megosztása volt a gazdasági alapja, akkor ugyanúgy igaz az is, hogy