A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
VAS MIKLÓS: Tisztelt Nemzeti Bizottság! Az államapparátus leépítésének kérdése már régen vajúdó problémája a magyarságnak. Az elmúlt évek reakciós politikája nem törődött a magyar dolgozók teherbíróképességével. Célja az volt, hogy magának a háborús idők ellenére is a lehető legjobb életet biztosítsa. Ennek érdekében minden eszközt megragadott. Beleette magát az állami gépezetbe és biztos sáncok mögül vitte pusztulásba országunkat. Nem lehet, hogy a munkásosztály véres verítékéből éljenek továbbra is sokezren. De az ország újjáépítése is megkívánja, hogy minél több produktív munkáskezet foglalkoztassunk a mezőgazdaságban és az iparban. A szakszervezetekbe tömörült dolgozók százezrei eddig az igazolóbizottságokban és a népbíróságban bíztak. Remélték, hogy az állami gépezetbe egészséges szellemű emberek kerülnek. Ezzel szemben azt kellett tapasztalniuk, hogy nyugatról mindig újabbak tértek haza, átcsúsztak az igazolási eljáráson és ma már ismét ott működnek a különböző közhivatalokban. Mindannyiunk érdeke, hogy az államgépezet jól működjék. Ki kell hangsúlyozonom, hogy indítványom a kormány eddigi munkáját nem akarja leértékelni. De tárgyilagosan meg kell állapítanunk, hogy a rendeletek végrehajtása körül igen gyakran tapasztalunk hiányosságokat. Nyilvánvaló, hogy a végrehajtó szervek nem tudják, illetőleg legtöbbször nem akarják megfelelően értékelni a kormány erőfeszítéseit. Két okból tehát alapos tisztítást kell végeznünk az államapparátusban. Mindkét ok egyformán fontos és helytálló. Először is túlméretezett az állami gépezet, másodszor még mindig nagyon sokan vannak olyanok, akik a régi reakciós világ maradványai és visszasóvárgói. A nemzeti bizottságok jelentették az elmúlt évben a meginduló életet. Ezek a testületek szüárdították meg a belső rendet, ezek egyengették a demokrácia göröngyös, fáradságos útjait. Munkánkat tovább kell folytatnunk mindaddig, amíg azt mondhatjuk, hogy teljes a béke a magyarságon belül. Úgy érzem, hogy most, az utolsó percben kötelességünk hallatni szavunkat ebben a kérdésben is. Az utolsó perc ez, tisztelt Nemzeti Bizottság. A reakció már kimerészkedett az utcára. A közhivatalokban, a gazdasági életben megbúvók legutóbb már az utcán éltették az elmúlt rendszert. Saját maguk adták meg a jelt a leszámolásra. Ennek a leszámolásnak maradéktalanul kell végezni a demokrácia, az építés, a haladás ellenségeivel. Az államgépezet megtisztítása részletmunka, de el kell végeznünk ezt is, mint ahogy már sok nehéz feladatot sikerült megoldani. A szakszervezetekbe tömörült munkásság egyhangúan követeli, hogy a tisztítás, a konkoly válogatás munkájában ő is részt vehessen. A szakszervezetek tartóoszlopai a demokratikus államberendezkedésnek. Feltétlenül szükséges tehát, hogy az összmunkásság érdekeit ezen kérdés sürgős megoldásával is védeni tudják. Ennek előrebocsátása után a következő határozati javaslatot terjesztem a tisztelt Nemzeti Bizottság elé. (Olvassa:) „A Budapesti Nemzeti Bizottság 1946. február 14-i ülésén elhatározta, hogy felhívással fordul a Magyar Nemzeti Kormányhoz, melyben rámutat az államapparátus jelentékeny leépítésének és megtisztításának halaszthatatlan fontosságára. A Budapesti Nemzeti Bizottság megállapítja, hogy a Tildy-kormány rövid működése alatt, a kormányprogram megvalósítása során nagy jelentőségű és mély-
