A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)
A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)
akar és ma már mindenki tudja - közhely: a reakció - háború, a demokrácia - béke! (Úgy van! Úgy van!) A Budapesti Nemzeti Bizottságnak és az ország minden nemzeti bizottságának az a kötelessége, hogy a magyar demokrácia lelkiismerete legyen: a demokratikus egység őrzője s a reakció ellen folytatott hadjáratunk fegyvere; és legyen a szabad, boldog, gazdag magyar jövendőnek építője, buzgó, lelkes, kitartó munkása. A Nemzeti Bizottság eszméje és programja és ezzel együtt az új Magyarország is a föld alatt született meg. Éljen és viruljon ez az új Magyarország a sugárzó magyar ég alatt az idők végezetéig! (Nagy taps.) Az együttes ünnepi ülést megnyitom. Javasolom: határozza el az együttes ülés, hogy a Budapesti Nemzeti Bizottság első három ülésének székhelyét: a Magyar Kommunista Párt Tisza Kálmán téri székházát, az Athenaeum és a Vízműigazgatóság épületét emléktáblával jelöli meg és ugyancsak emléktáblát illeszt annak az Ilona utcai háznak a falába, ahol a Nemzeti Függetlenségi Front központi bizottsága titkos üléseit tartotta hónapokon át. Kérdem, hozzájárul-e az együttes ülés? (Helyeslés és taps.) Akkor határozatképpen kimondom. [XLJ1.-1946. BNB.] 1 A Független Kisgazdapárt nevében Csorba János, Budapest volt polgármestere, a Közigazgatási Bíróság elnöke fog szólani. CSORBA JÁNOS: Tekintetes Együttes Ülés! Egyéves jubileumot ülünk a mai napon. Egy év nem olyan hosszú idő, hogy az eseményeket történeti távlatból le tudnánk mérni, viszont nem olyan rövid, hogy még most is itt égnének idegeinkben, csontjainkban azoknak az első napoknak borzalmai, amikor Budapest lakossága kijött a pincéből, kijött a romok alól és elszörnyedve látta egy beteg korszaknak, egy rettenetes fasiszta irányzatnak borzalmas rombolásait. Az emberek százezreiben az a gondolat tört akkor föl, hogy el kell innét menni, ebből a városból nem lesz újból élő, dolgozó, boldog város. Szinte mindenkin ez az érzés vett akkor erőt és azt hiszem, ha nem lettek volna bátor férfiak, akik szembe mertek szállni ezzel az általános letörtséggel, ezzel az általános pesszimizmussal, akkor tényleg az történt volna, amit százezrek éreztek: elmenni innét, itthagyni a romokat. De szerencsére voltak férfiak. A pártok kiküldöttei már akkor összejöttek, amikor a Dunaparton még ropogtak a fegyverek és Budáról a német hadsereg, a fasiszták még lőtték Pestet. Még rombolták Pestet, még pusztultak a házak, még életeket oltottak ki a lövedékek s a Nemzeti Bizottság tagjai már akkor szövögették a terveket a Tisza Kálmán-téren, kezdték összefogni az embereket, hogy megindíthassák az új életet. Tekintetes Együttes Ülés! Szörnyűek a romok, amikor látjuk, hogy épületek, amelyeket annyi emberi munka emelt, összeomlottak. Szörnyűek a romok, de csak akkor, ha maguk alá temetik az emberi élniakarást, az emberi lelkiséget. Mert ha maguk alá temetik, akkor ezek ott is maradnak és kizöldel rajtuk a fű. De ha a romok alól előtör az élniakarás, az emberi teremtő lélek, akkor az képes a romok kövéből új palotákat építeni a tudomány és a művészet számára és meleg,
