A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

meghitt otthonokat sok százezer munkáscsalád részére. Ez történt egy évvel ezelőtt. Az történt, hogy ennek a városnak a teremtő lelke nyilatkozott meg a Nemzeti Bizottságon keresztül, megrázta a bunkerból előjövő embereket és azt a hitet oltotta beléjük, hogy ez a város élni fog. Pontosan emlékszem az első napokra, amikor összejöttünk a Tisza Kálmántéren s elkezdtük tárgyalni, hogy alakítsuk meg a központi Nemzeti Bizottságot és mentek már az üzenetek az egyes kerületekbe is. Meg kell mondanom őszintén, bár én ott a polgárságot képviseltem, hogy meglepve láttam azt a hatalmas vitalitást, amely sokkal inkább megnyilatkozott a munkáspártok képviselőiben, akik hamarabb eszméltek magukra, mint a polgárság tagjai. Ebből az összefogásból azonban, amely ott megvalósult, a munkáspártoknak, a szakszervezeteknek s a polgárságnak, a Független Kisgazdapártnak összefogásából megszületett az az új lelkiség, amelyet kifejezésre juttatott és megtestesített a Nemzeti Bizottság. A Nemzeti Bizottság azonnal intézkedni kezdett; polgármestert választott, helyükre állított különféle tisztviselőket, megszervezte a rendőrséget, tehát mai szemmel nézve szinte bámulatos gyorsasággal indította meg az adminisztrációt, amely nélkül egy világváros élete nem tudott volna feltápászkodni abból a szélütöttségből, amelynek következményei a háború nyomán s a fasiszták rombolásai nyomán rászakadtak erre a virágzó Budapestre. Tekintetes Együttes Ülés! Most, egy év után, talán nem tudja az egész város minden lakosa, de mi érezzük, hogy mérhetetlen hálával tartozik ez a város a nemzeti bizottságoknak ezért az első pionír munkájukért. Sőt nemcsak ez a város, hanem az egész ország is, mert hiszen az egész ország össze van szövődve Budapesttel. Itt, ebben a városban lüktet az ország élete. Amilyen élete van Budapestnek, amilyen hit sugárzik ki Budapestről, úgy épül újra az egész ország, úgy gyógyulnak meg a lelkek. A nemzeti bizottságokban bizonyosodott be, hogy ha a munkásság kérges tenyerével össze tud fogni a demokratikus érzésű magyar értelmiséggel, az összefogás csodákat teremthet, meg tudja teremteni azt a boldog, új, szabad, demokratikus Magyarországot, amely után mindannyian vágyunk és amely egyedül lehet a következő életformája az ország lakosságának, az ország polgárainak. Amidőn a Független Kisgazdapárt nevében megköszönöm a nemzeti bizottságoknak azt a történelmi munkát, amellyel életrehívták ezt a várost, úgy gondolom, hogy nyugodtan és optimisztikusan nézhetek a jövő elé, mert a nemzeti bizottságok munkája az az alap, amelyre ennek a városnak és e városon keresztül az egész országnak az élete fel fog épülni. Hiszem, hogy fel is épül, sokkal gyorsabban, mint hisszük és Budapest újból a tudománynak, a gazdagságnak, a fénynek a városa lesz, de nem úgy mint a múltban, mert ez a jövő gazdagság nem kevesek gazdagságát jelenti, hanem jelenti majd a dolgozó százezrek jómódját, nyugodt, biztos életét; a tudomány, a művészet nem egyeseknek, nem egyes osztályoknak a kiváltsága lesz, hanem a dolgozó százezreké; a város fényét pedig a jövőben a dolgozó milliók boldog mosolyából és ragyogó szeméből kisugárzó fény fogja jelenteni. Kívánom, hogy azoknak a férfiaknak, akik az első időkben ott álltak, legyen meg az a boldog tudatuk, hogy új országot, új fővárost építettek. (Taps.)