A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 7. (Budapest, 1975)

A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG JEGYZŐKÖNYVEI (HATÁROZATAI)

lenleg alacsony a Duna vízállása, mégis jelentős nívókülönbség mutatkozik a Margit-híd felett és a Boráros tér alatt. Az árvízveszély előidézhetése szempontjából legveszedelmesebbek a Margithíd roncsai, ezeknek eltávolítása tehát a legfontosabb. A közlekedésügyi minisztérium vállalatba is adta ezt a munkát. A roncsok eltávolítása rendkívül nehéz, óriási szakértelmet és igen nagy felkészültséget igénylő munka. Erre a jártasságra csak egy-két magyar hídépítő cég tett szert. A magyar vízijárművek nagy része is elpusztult, így a szóba jöhető hídépítő vállalatok sincsenek abban a helyzetben, hogy teljes kapacitással foghatnának munkához. A nehézségek tehát rendkívül nagyok. A Csonka László cég vállalta ezt a munkát. A Szigethez viszonyítva a két középső pillér közötti roncsot emeli ki elsősorban. Az árvízveszély ezzel a legszükségesebb mértékben elhárítható lesz. A cég 50 munkással már hozzá is kezdett a munkához, de rövidesen 200-ra kívánja felemelni a munkások számát és kilátás is van arra, hogy az évszak szerint várható nagyobb vízáradás lefolyásáig el is tudja készíteni ezt a két nyílást. A Lánchíd és az Erzsébet-híd roncsai nem ilyen nagyjelentőségűek az árvízveszély szempontjából. A Boráros-téri híd roncsait nem lehet eltávolítani addig, amíg a pontonokra ráépített hidat is el nem távolítják. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha valahol elkészül helyette egy másik híd. Az ilyen roncsra épített híd azzal a veszéllyel is jár, hogy egy nagyobb áradás vagy jégzajlás kinyomja a roncsot a híd alól és a roncsokra épített híd is a vízbe borul. A Dnyeperen ez kétszer is megtörtént. Ezek után ismerteti a hidak elkészítésének lehetőségeit. Az ostrom után a szakminisztérium általános szemrevételezést tartott a hídroncsok helyzetét, a pótlandó alkatrészek méretét és mennyiségét, valamint nem utolsó sorban a pillérek állapotát illetőleg. Nem lehet ugyanis hidat szerelni a pillérekre addig, amíg megállapítást nem nyert, hogy a pillérek épek-e vagy sem, nincsenek-e bennük belső repedések, rongálódások az óriási robbantások folytán. A kívülről semmi jelből nem konstatálható belső vérzéshez hasonlítja ezeket az esetleges belső rongálódásokat. A minisztérium szakértői a vizsgálatok során lehetségesnek találták a Ferenc József-híd helyreállítását, valamint szóba került az Újpesti-híd felépítése, bár sok tekintetben könnyebb új hidat építeni, mint egy összerombolt hidat helyreállítani. Az Űjpesti hidat illetőleg szerencsésebb a helyzet, mert a pillérek munkálatai befejeződtek, a pillérek majdnem teljesen épek, a híd tengelyében nem fekszenek roncsok. Viszont olyan mennyiségű vasanyagra volna szükség a hídhoz, amelyet jelenlegi vasgyártási kapacitásunk nem bír el. Nyíiásonkint öt-hatszáz tonna vas kellene, összesen 2500-3000 tonna. A háború utolsó fázisa előtt csak egy igen jelentéktelen mennyiség készült el ebből a vasszükségletből. A 2500-3000 tonna vasanyagot ma nem lehet produkálni. Ezt a lehetőséget tehát el kellett ejteni és meg kellett vizsgálni a Ferenc József-híd helyreállításának lehetőségét. Ennek a hídnak helyreállításához 2220 tonna vas kellene. A közlekedésügyi minisztérium reméli, hogy 700 tonnát fel tud használni a többi híd roncsaiból. Gyártani kellene tehát 1520 tonnát. Ezt az ózdi és diósgyőri hengerművek dolgozzák fel. Információi szerint a megrendelés megtörtént és a jóvátételi szállítások mellett is lehető-