Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

(II. József korával végzó'dó') instrukciók szemelvényes kiadását határozta el. A korszakhatár megvonását az a tény befolyásolta, hogy a kalapos király gyökeres változtatásokat hajtott végre a városok igazgatásában is. A XIX. századi utasítások hatalmas terjedelmére való tekintettel a Levéltárnak az a terve, hogy ezeket külön kötetben teszi majd közzé. Az utasítások kiadásának célja az, hogy zömében kiadatlan forrásanyag közzétételével elősegítse a XVIII. századi városigazgatás történetének feldolgozását. (Amellett az instrukciók szövegéből a városok gazdasági, társadalmi, politikai és jogi viszonyaira nézve rengeteg új felvilágosítást kapunk.) A kiadvány igazgatástörténeti célja szabta meg a kiadásra kerülő anyag válogatását. Szerepelnie kellett benne minden lényeges tisztviselőnek, főképpen azoknak, akik mellett a fejlődés során egy-egy hivatal alakult ki. A tanács kirendelte alkalmi biztosok közül elegendőnek látszott egynek a kiemelése (pl. kenyérbiztos). Még akkor is, ha az alkalmi megbízást nem követte hivatallá alakulás, bekerültek a kötetbe egyes korai utasítások, amelyekben a török kiűzését követő évtizedek, a Rákóczi-szabadságharc kora, a városi autonómia első lépései lesznek világosabbakká előttünk. Ilyenek különösen a budai iratok között maradtak fenn. A pesti instrukcióknál viszont az a helyzet, hogy a gondos irattári megőrzés folytán egy-egy tisztviselőnek vagy biztosnak öt-hat egymást időben követő utasítása is megvan. Ilyenkor azt az elvet követtük, hogy az időben első teljes utasítást vettük fel a kötetbe, a szöveg után megjegyzésben ismertetve a későbbieket. Ugyanilyen módon emlékeztünk meg azokról az instrukciókról, amelyeket nem közöltünk. Ezzel lehetővé tesszük, hogy egyegy speciális kérdés vagy szakhivatal kutatója tudomást szerezzen a kötetben nem szereplő utasítások létezéséről és tartalmáról. Az igazgatástörténeti szempont határozta meg a kötetbe felvett instrukciók sorrendjét is. Előbb Budán, azután Pesten elsőnek azok az iratok következnek, amelyeket a tanács főhatóságától, illetve a kiküldött királyi biztosoktól kapott. A többinek a kiadója mindig maga a város, a magisztrátus. A közölt utasítások csoportjai: a tanács tagjainak és apparátusának, a külső tanácsnak és a választott polgárságnak, a hivataloknak és alárendeltjeiknek, a bíróságnak, végül a külvárosi hatóságnak szólók. Az alárendeltséget a válogatásnál nem vettük szorosan. A telekhivatal vezetőjének alá voltak rendelve írnoka, járulnoka, kerülői és csőszei, de a budai sörházkasznár nem függött az alkamarástól, utasítását mégis oda soroltuk be. A tanácsok messzemenően ügyeltek arra, hogy az irányítás a kezükben maradjon. Az itt publikált anyag két, elvileg különböző részre oszlik. Az egyik a főhatóságok: a budai kamarai adminisztráció és a királyi (kamarai) kiküldött biztosok utasításai, amelyeknek maga a város hatósága és közönsége a címzettje. Ezek a rendelkezések — amelyek időnként decretum-nak vagy statutum-nak nevezik magukat, — egy-egy kritikus időpontban szabályozzák a városnak szinte egész igazgatását. A másik rész olyan utasításokból áll, amelyeket maga a városi hatóság —időnként királyi biztos közreműködésével — adott hivatalnokainak és alsóbb rangú beosztottjainak. Ezeket egy-egy tisztviselő kinevezésekor állították össze — esetleg az előző instrukció némi módosításával —, a kinevezettnek felolvasták, és tőle megtartására esküt vettek ki. A városi vezetőség „bölcsessége" tükröződik bennük, talán közelebb is állnak a városok valóságos életéhez, mint a központ kiküldötteinek rendeletei. 6