Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

Itt ki kell térni az utasítás és az eskü viszonyára. Anyagunk tanulmányozásából azt a következtetést szűrtük le, hogy a város vezető embereinek (a polgármesternek, a bírónak és a tanácsosoknak) méltóságukon alulinak vélte utasítást adni; kötelességeiket abban az esküben rögzítette, amelyeket megválasztásuk után, ünnepélyes formában vett ki tőlük. A többieknek, akik között ismét megkülönböztették a város tisztviselőit és szolgálattevőit, már részletes instrukciót adott a kezébe. Eskü és utasítás között tehát nem húzódott éles határvonal. Itt városaink példaképére, Bécsre hivatkozhatunk. Nemrégiben kerültek elő a XV. század végére tehető bécsi aidtpuech töredékei; ezeket és az (elveszett) régi utasításokat mutatták be I. Ferdinándnak, amikor 1526-ban az abszolutizmus szellemében újra szabályozta fővárosa hatósági szervezetét (Ferdinandeum). Alább külön foglalkozunk a központi és az egyes hivatalnokoknak adott utasítások tartalmi problémáival. II. A török kiűzése után a romokban heverő két testvérváros irányítása a császári hadsereg kezébe került. A bécsi udvari kamara azonban igen hamar, már 1686 szeptemberében kinevezte a tapasztalt Werlein István Jánost budai kamarai inspektornak, novemberben pedig részletes utasításban határozta meg feladatait. Egyelőre szerény létszámú hivatalának, a budai kamarai inspekciónak (utóbb: adminisztráció) joga és kötelessége lett a monarchia gazdasági érdekeinek képviselete az egész újszerzeményi területen, így a városok területén is. Minden birtok és jövedelem, a katonai és egyházi igények kizárásával, a kincstárt illette meg; képviselője, a budai kamarai adminisztrátor lett e terület illetékes hatósága az igazgatási és bírósági ügyekben egyaránt. A kamarai igazgatóság szervezte meg Buda és Pest polgárságát 1687 őszén, az nevezte ki vezetőit, a polgármestert, ill. a bírót, és azontúl is irányította minden lépését. A kiváltságlevelek megszerzéséig (1703), illetve gyakorlati érvényesüléséig terjedő korszakot alaposan feldolgozta a szakirodalom. Nem szükséges bővebben foglalkoznunk azzal a küzdelemmel, amelyet a két város tanácsa az önállóság kivívásáért folytatott. Ebben a harcban bonyolult társadalmi érdek-összeütközések nyilvánultak meg; korántsem kívánta minden polgár az adminisztráció gyámságának lerázását. De a kamara budai szerve kihasználta a polgárok közötti ellentéteket. Mint legfőbb igazgatási és bírói hatóság, utasításokkal rendezte a városok életének apróbb kérdéseit is. Közöttük az itt közölt 1696. jan. 23-i utasítás (1. sz.) a tanácsülések rendjétől az éjjeliőr alkalmazásáig Buda igazgatását és gazdálkodását minden részletében szabályozni kívánta. A két testvérvárosban évek óta tartó nyugtalanság és a panaszos beadványok hatására azonban hamarosan az udvari kamara bizottsága jött ide, Palm János Dávid kamarai tanácsos elnöklete alatt. Jelentése alapján az udvari kamara szeptember 27-i utasításában enyhített valamit a kizsákmányolás nyers módszerein. Az elöljáró (Budán polgármester, Pesten bíró) megválasztásának megerősítését magának tartotta fenn, a számadások felülvizsgálatát pedig a tanács és a polgárság hatáskörébe utalta. Az új telepesek beáramlása révén gyarapodó városokat a századfordulón egyre 7