Pest-Budai hivatali utasítások a XVIII. században - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 6.(Budapest, 1974)

Bevezetés

BEVEZETÉS I. A hivatali utasítás egy testület, hivatal vagy hivatalnok munkakörének részletes meghatározása; rendszeres használata a korai abszolutizmus jelensége. Nálunk nem sokkal a Habsburgok trónralépése után honosodott meg az elsó' hazai testületi szerv, a pozsonyi kamara 1528-i utasításával, melynek számos folytatója lett már a XVI. század első felében. Ez évben Báthory István nádor is kapott utasítást helytartói kinevezésekor, s ezt követték az utódainak személyre szólóan, majd a — fokozatosan bírósággá alakuló — királyi helytartóságnak adott utasítások. A pontos instrukció nemcsak a kinevező, hanem a kinevezett számára is biztosítékot jelentett; ezért kérte a főbányagrófnak kiszemelt Werner György 1555-ben, hogy a király állíttassa össze részletes utasítását. A példákat szaporíthatnánk: a XVII. században a városok gazdálkodásának megvizsgálására kiküldött kamarai bizottságot éppen úgy utasítással látták el, mint a század végén a városi tisztújításra kiküldött királyi biztosokat. Az utasítások az igazgatástörténet elsőrendű forrásai. Kiadtak ilyeneket a magyar városok is, ismeretesek pl. Sopronból. Példaként csak Körmöcbánya két instrukcióját említjük, amelyeket 1676- és 1677-ben a Heidt Verwalter és a Gegenschreiber, illetve a Püxen Schützen számára bocsátott ki. Forrásainknak ezt a csoportját Ember Győző szavaival lehet értékelni: „Kétségtelen, hogy egy hivatal szervezetét és működését egyedül az utasítások alapján ugyanúgy nem lehet tökéletesen megismerni, ahogyan felsőbb hatóságokhoz való viszonyának felderítésére sem elegendő a törvények és szabályrendeletek ismerete. Az utasítások mindig csak azt mutatják meg, hogy a hivatalnak milyennek kellett volna lennie; hogy milyen volt, az csak akkor állapítható meg, ha az utasításokon kívül a működése során keletkezett és korunkra maradt iratokat is megvizsgáljuk. Erre a feladatra azonban csak a rendszeres részletkutatás vállalkozhatik." Ez derítheti fel azt is, mennyiben fejez ki egy-egy utasítás már fennálló gyakorlatot. Buda és Pest régi levéltára is szép számú instrukciót őriz. A tanácsok ezeket idővel összegyűjtötték avégből, hogy a hivatali utód számára — esetleg módosítva — újra kiadhassák. Buda városa 1760 táján egy kötetbe (Liber instructionum) íratta be a hivatali esküket és utasításokat, a célnak megfelelően rendszerint kelet nélkül. Ehhez járul a valószínűleg levéltári gyűjtésből eredő két fasciculus. (Törzsszámuk 1002 m). Pesten az irattárban külön csomót tartottak fenn számukra, melyet Budapest Főváros Levéltára — kiegészítve •— ma is őriz. (Törzsszáma 1202 j). E csomó létezését az iratokon látható „Ad fasciculum instructionum" feljegyzés tanúsítja. Az anyag forrásértékére való tekintettel Budapest Főváros Levéltára a XVIII. századi 5