Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

mólót különleges gonddal kell kezelnünk, mivel a statisztikai adatok rendszerint a kultúrpolitika területén csak a mennyiségi helyzetet jellemzik és nem a minőségi fejlődést. Mégis e számadatok bizonyos értelemben önmagukban is éles fényt vetnek az egyre fokozódó minőségi változásra is. A kultúrpolitika területén végzett szívós négyesztendei munka mostanában kezdi teljes egészében éreztetni hatását és Budapestnek ezen a területen kétségtelenül rendkívüli feladatai vannak. E feladatok nagysága arányban áll azzal a mennyiséggel és minőséggel, ami az ország kultúrpolitikai életében a fővárost megilleti. Nem érdektelen mindjárt az elején szembeállítani a főváros 1949. évi költségvetésének egyes tételeit a főváros 1938-as közművelődési költségeinek egyes tételeivel. A Fővárosi Könyvtár könyvvásárlási összege 130 000 pengő volt mindössze 1938-ban. 1949-ben 1 021 340 forint a könyvvásárlásokra fordítandó összeg. A pengő és forint közötti különbözetet figyelembe véve is messze túlhaladtuk az 1938-as keretet. Zenei fejlődésünk terén még hatalmasabb változás és fejlődés mutatkozik. 1938-ban a fővárosnak még nem volt zenekara. 1949-ben a főváros világviszonylatban is jelentős minőségi zenekarral rendelkezik és költségvetésünkben a főváros zenei fejlesztésére, zenekarunk dologi és személyi kiadásaival együtt kórusaink, kvartettjeink és zenei támogatásaink költségvetési összege 2 458 027 forint. Világos, hogy ebben a mennyiségi változásban a minőségi változás is biztosítva van. 1949-ben, de már 1948-ban is Budapesten 4,3%-kal volt több koncert és zenei előadás, mint 1938-ban. Népművelésre a főváros 1938-as költségvetésében mindössze 152 500 pengő szerepelt. 1949-ben már 1 194 386 forint jut a főváros népművelési feladatainak ellátására. Múzeumpolitikánk óriási fejlődését mutatja a két költségvetés szembeállítása például a régészeti kutatások terén, mivel 1938-ban 47 500 pengő jutott ásatásokra és kutatásokra, míg 1949-ben 389 564 forint a régészeti kutatások költségvetési összege. A kultúrpolitika számtalan területén végezhetnénk el az 1938-as és 1949-es költségvetési fedezeti összegek szembeállítását és k'vétel nélkül minden területen a számok tárgyilagosságával állapíthatnánk meg, hogy az 1949-es költségvetési fedezetek minden vonalon túlszárnyalják az 1938-as költségvetési kulturális fedezeteket. Ezek az adatok önmagukban is bizonyítják, hogy a főváros kultúrpolitikája nemcsak elérte, hanem rendkívüli mértékben túlszárnyalta az 1938-as gazdasági és minőségi kulturális színvonalat. Végső fokon ezeken a számokon keresztül is kifejezésre jut az életszínvonal emelkedésének ténye. A főváros kultúrpolitikájának képe méginkább kibontakozik egy-egy kulturális munkaterület adatainak részletezéséből. Vegyük példának a képzőművészet munkaterületét. A Fővárosi Képtár látogatóinak száma a rendelkezésünkre álló kimutatások alapján 1938-ban nem érte el a havi négyszáz látogatót. Kiállításainak száma pedig alatta maradt az átlagos évi 3—4 produkciónak. Ezzel szemben már 1947-ben a Fővárosi Képtárnak 50 000 látogatója volt. 1948-ban a Fővárosi Képtár különféle képzőművészeti kiállításait már 150 000 ember látogatta és ebben az esztendőben, valamint az 1950-es év végére adataink alapján a 300 000 látogatóig lesz módunkban eljutni. Ez pedig azt jelenti, hogy sikerült a képzőművészeti érdeklődést a főváros széles tömegeinél feléleszteni és kiemelni abból a szűk körből, amely a múltban képzőművészetünk egyedüli élvezője volt. Ezeknek az adatoknak értékét csak emeli az a másik számszerű adat, amely szerint 1938-ban az azóta feloszlatott Képzőművészeti Társulat, a Nemzeti Szalon és az Ernst Múzeum együttesen is csak 100 000 látogatót tudott felvonultatni.