Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

E pillanatban a Fővárosi Képtár egyedül körülbelül a 200 000-es látogatói számnál tart. 1948-ban 38 üzemi kiállítást rendezett a Képtár és ez a hatalmas mennyiségi fejlődés nagyban hozzájárult ahhoz a minőségi változáshoz is, amely a képzőművészetünk vonalán beállott. Rendkívül fontos adatnak tartjuk, hogy a kiállítások látogatói közül 18 százalék volt ipari munkás. 1949-ben és 1950-ben az ipari munkásság arányszámát jelentősen javítanunk kell. Tegyünk most kísérletet arra, hogy néhány számon és adaton keresztül bizonyítsuk könyvtárpolitikánk jelentékeny eredményeit. A főváros Szabó Ervin Könyvtára egy esztendő alatt összesen 1 117 909 kötetet juttatott el olvasóihoz, ami az 1938-as kimutatásokkal szemben 30%-os növekedését jelenti az olvasók létszámának. A munkásolvasók százaléka 8%-ról 17,4%-ra emelkedett. Fiókhálózatunk már 1947-ben elérte az 1938-as állapotot, 1948-ban túlszárnyalta 2 új fiókkönyvtár létesítésével és a hároméves terv végéig további 3 jelentékeny méretű fiókkönyvtár létesül az ipari munkásság lakta területeken. A fővárosi hangversenyzenekarnak 1947-ben állandó bérlője mindössze 400 volt. 1948-ban túlhaladta az ezret és 1949-ben a bérleti rendszerek megtartása inkább terhesnek, mint előnyösnek kezd bizonyulni. E változás legfőbb oka a hangversenyek árpolitikájának teljes reformjában leli magyarázatát. 1947 elejéig körülbelül a színházi árnívót tartottuk szem előtt. Ez helytelennek bizonyult és ezért árainkat mélyen leszállítottuk és módot adtunk a dolgozó tömegeknek, hogy 3-tól 5 forintig részesei lehessenek a legjobb karmesterek művészi szempontból is legigényesebb zenekari produkcióinak. Ez a lépés a következőket eredményezte: először a látogatók majdnem teljes kicserélődését, másodszor a hangversenyek látogatóinak óriási megnövekedését, harmadszor pedig a bevételek ezekből az olcsó árakból is lényegesen nagyobbak voltak, mint a kislétszámú drága hely árakat megfizető közönség után. Ez a tapasztalat arra is figyelmeztet, hogy a kultúrpolitika döntő része a gazdaságpolitika is, amelynek helyes és a népi demokráciához illő alkalmazása nemcsak politikai szempontból, de a rentabilitás szempontjából is föltétlenül kötelező. Zenepolitikai feladataink alapján a közvetlen jövőben meg kell valósítanunk a még olcsóbb helyárakat és így például az idén nyáron a Károlyi-kertben már 1 és 3 forint között fognak mozogni helyáraink. Mindez lehetővé teszi a zenei műsorpolitika rendkívül gyors fejlődését is. Ilyen látogatottság mellett semmiféle zenei koncesszióra sem kényszerülünk. Csak egy-egy szektorát ragadtuk ki kultúrpolitikánknak és nem beszéltünk a kultúrpolitikának más, döntő jelentőségű vonalairól, mint iskolapolitikáról, színházpolitikáról stb., amelyeken mind kimutatható nemcsak a 38-as állapotokkal szemben, hanem már az 1948-as helyzettel szemben való jelentékeny fejlődés. Nem beszéltünk a főváros kultúrpolitikájának hároméves tervéről, valamint az ötéves tervről, amelynek lehetőségei, perspektívái kulturális színvonalunk szempontjából szinte felmérhetetlenek. Az ötéves terv kulturális vonalán kell fővárosunk belső kulturális szervezettségének teljes egészében átalakulnia. E célból már felállítottuk a kerületi kulturális referentúrákat, amelyeknek feladata az egyes kerületek kulturális fejlődésének előmozdítása. Jelentéseikből most válik csak adatszerűen is igazán láthatóvá, hogy a kapitalista társadalom burzsoá kultúrpolitikája lényegében 3—4 kerületre centralizálta a fővárosi kultúrát és se színház, se mozi, se képkiállítóhelyiség, se műterem, se múzeum e néhány kerületen kívül a munkásság által lakott részekben nem található. A főváros centralizált kultúrállomásainak decentralizálása, a külső kerületekben létesítendő kulturális intézmények és szervek kiépítése, általában e centralizált