Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

A polgármester a pénzügyi szakbizottság előtt ismerteti a főváros 1949. évi költségvetését. Részlet 1948. december 14. Bognár József polgármester: Tisztelt Pénzügyi Szakbizottság! Minden évben az állam, a főváros, vagy más közületek a gazdálkodásuk, számadásuk és alkotó munkájuk alapját képező költségvetéseiket a megfelelő szervek elé terjesztik. Úgy érzem azonban, hogy az 1949. évi költségvetés, amelyet most terjesztek a pénzügyi szakbizottság elé, nemcsak olyan költségvetés, mint amilyen hosszú-hosszú éveken és évtizedeken keresztül a többi volt, hanem ennek a költségvetésnek a főváros életében történelmi szempontból nagy jelentősége van. Először lettünk szerves részei az egységes nagy nemzeti költségvetésnek. Ez a tény megszabja és a népi demokrácia struktúrájának megfelelően irányítja a főváros helyzetét a magyar népi demokráciában, a főváros gazdálkodásának helyzetét az egységes nemzetgazdaságon belül. Azt hiszem, nem véletlen az, hogy ennek a rendkívül nagyjelentőségű reformnak a meghozatalára éppen a mostani esztendőben, 1948-ban kerül sor, amely a magyar nemzetgazdálkodás szervezetében, a magyar államhatalom jellegében, a politikai életben rendkívül mélyreható változásokat hozott. Ezek a mélyreható változások, amelyek a társadalmi, politikai és gazdasági élet egészében végbementek, megváltoztatták az államforma jellegét és megtöltötték az államforma mindenféle szervezetét a népi uralom jellegével és formáival. Ezek a változások természetesen nemcsak az államra, hanem a fővárosra is kihatottak és alapvetően megváltoztatták az állam és a főváros egymáshoz való viszonyát. Sokan voltak itt nálunk a fővárosnál is, akik ennek az új viszonynak a kialakulását valamilyen fővárosi sovinizmus jegyében meg akarták akadályozni, meg akarták gátolni. Az autonómia sérelméről beszéltek gyakran az elmúlt évek során és méginkább annak tekintették volna azt a tényt, amit beszédem elején is hangsúlyoztam, hogy a főváros költségvetése részévé lett az egységes nemzeti költségvetésnek. Vajon valóban az autonómia sérelméről és különféle centralisztikus törekvések veszélyéről van-e itt szó, vagy pedig az autonómiának valami egészen új értelmezéséről? Az autonómia fejlődésében és kialakulásában a királyi hatalom eszköze volt az uralkodónak az oligarchiával szemben folytatott küzdelmében és így a szó akkori értelmében progresszív alakulás. A későbbiek során a királyok által adott szabadságjog védelme alatt a kora-újkori városokban kialakultak az árutermelő gazdaság alakjai és így megszületett egy, a feudalizmussal szemben álló új társadalmi osztály, a polgárság. Ez a polgárság, az arisztokrácia és a földesurak ellen folytatott küzdelmében gyakran használta fegyver gyanánt az autonómiát és a városi polgári öntudat kialakításában, tudatosításában, politikai megszervezésében az autonómiának igen komoly jelentősége volt. Az autonómia, amely a nyugati államokban a polgári forradalmak győzelme után kialakult, a továbbiak során elsősorban a polgárság fegyvere maradt és így már nem annyira az arisztokrácia és a reakció, mint a feltörő új társadalmi osztályok elleni fegyver volt. Középpontjában a kapitalista korszak ideáljainak megfelelően a pénzügyi kérdés, a saját bevételek saját elhatározás szerinti fel-