Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

Kéry János, a Nemzeti Parasztpárt képviselője a közigazgatási bizottság ülésén elítéli Mindszenty József hercegprímás politikai tevékenységét, és beszámol a pártjában végbement átalakulásról 1948. november 15. Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Elsősorban én is a nagy októberi szocialista forradalom 31. évfordulójáról szeretnék megemlékezni. Ez a forradalom ugyanis döntő jelentőségű volt azért, mert a világ egyhatodán megteremtette a szocialista államot és így lehetőséget adott a világ dolgozó osztályainak arra, hogy a szocializmus megteremtéséért vívott harcukban olyan erőre tudjanak támaszkodni, mint amilyent a szocialista Szovjetunió jelent a világon. De különösen jelentős a mi számunkra ennek a forradalomnak az évfordulója azért is, mert meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar dolgozó osztályok felszabadítása sem sikerült volna a szocialista forradalom sikere nélkül. 1945-ben ugyanis nem saját erőnkből tudtuk megteremteni dolgozó osztályaink szabadságát, hanem a Szovjetunió vöröshadseregének segítségével. Ez a vöröshadsereg pedig ott született, ott kovácsolódott össze a nagy szocialista forradalomban. Éppen ezért itt, a főváros közigazgatási bizottságának ülésén, pártom és a magam nevében is megemlékezem e szocialista forradalomról abban a reményben, hogy a magyar dolgozó osztályok is elég szilárdak és egységesek lesznek ahhoz, hogy a szocialista átalakulást Magyarországon is meg tudják teremteni. Annak a munkának, amely az országon belül folyik, egyre inkább egyetlen és legerősebb akadályozójává válik Mindszenty bíboros. Az ő politikai tevékenységének és a vallásos hitéletnek egymáshoz ma már egyáltalán semmi köze. Mindszenty ma már nem főpásztor, hanem reakciós főpolitikus. Ha Mindszenty működését figyelemmel kísérjük, akkor nagyon veszedelmes hasonlóságot fedezhetünk fel Mindszenty és Pfeiffer Zoltán politikai szereplése között. A különbség csak annyi — és ez nagyon döntő különbség —, hogy Pfeiffer a politikai torzsalkodások idején volt egyik reakciós torzsalkodó, míg Mindszenty akkor lett valamennyi reakciós ellenforradalmi fasiszta és soviniszta erőnek egyetlen látható fővezére, amikor a torzsalkodások idejének elmúltával a dolgozó nép nagy lendülettel látott az építő és termelő munkához. Mindszenty bűne tehát — ha lehet — még Pfeiffer bűnénél is nagyobb és ezt már a hívőknek mind szélesebb rétegei is felfedezik. Meg vagyok győződve arról, hogy ha Mindszenty munkáját Pfeifferével összehasonlítjuk, akkor Mindszenty munkájának eredménye sem lesz nagyobb: az ő politikai aknamunkájának is kudarc lesz a vége. Mindszenty a protestánsokat is szerette volna felhasználni a maga aknamunkájához. Egybe akarta kovácsolni a katolikus és a protestáns hívőket. Nos, ha ezt akarta, akkor a katolikus és a protestáns hivők valóban egybekovácsolódtak, de nem abban, amiben ő remélte, nem az ő reakciós ellenállásában, hanem abban, hogy országszerte együttes állásfoglalásra jutnak és együttes határozatokat hoznak Mindszenty reakciós politikájával szemben. E gyűléseken és e határozatokban egyöntetűen követelik a politikai jellegű gyülésezések megtiltását, az ilyen jellegű gy ülésezések