Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

leple alatt rendezett politikai tüntetések megakadályozását. E határozatok nem az egyházi gyűlések megtiltását követelik, hanem az egyházi gyűlések leple alatt rendezett politikai tüntetések megtiltását. Nem a szószéki beszédek cenzúrázását kívánják, hanem annak megtiltását, hogy a szószékről nyílt demokrácia-ellenes uszítás folyjék. A kérdés tehát nem a gyűléseken, hanem azok rendezőjén és tartalmán fordul meg. Az a lényeg, hogy a gyűléseket és beszédeket ne a hazai reakció feje, hanem valóban az egyház főpásztora tartsa és hogy ne Pfeiffer szólamait hangoztassák, hanem Isten igéjét hirdessék. Ha nem az ellenforradalmi politikus, hanem valóban a hívek főpásztora irányítja majd a katolikus papok működését, akkor az egyház és az állam ma még rendezetlen kérdései is sorra megoldódnak. És ez előbb-utóbb így is lesz. Nem az állam az akadályozója ennek, hanem egyedül Mindszenty és a köréje csoportosuló klerikális klikk politikai ellenállása. A nép ellenségei azonban ugyanúgy, mint Pfeiffer Zoltán, bármilyen köntösben járjanak is, végül teljesen elszigetelődnek a néptől. Ez az elszigetelődés folyik ma országszerte. Ez mutatkozik meg a határozatokban. Ma már azt is felismerik a hívek, hogy Mindszenty politikája nemcsak a demokrácia fejlődését, hanem a katolikus egyház érdekeit is veszélyezteti. Magatartása ugyanis jelentős segítségtől fosztotta meg a katolikus egyházat. Az ő magatartása akadályozta meg azt is, hogy a katolikus egyház legfontosabb iskoláit saját kezelésében megtarthassa. Mindszenty magatartása hozta nehéz helyzetbe a katolikus szerzetes tanárokat: amíg kifelé a katolikus valláserkölcsi nevelésről beszél, addig a szerzeteseknek megtiltotta, hogy a katolikus gyermekeket tanítsák. Mindszenty magatartása ezenkívül az egyház belső békéjét is veszélyezteti, mert lelkiismereti válságba sodorja azokat a katolikus hívőket, akik látják, hogy a demokrácia jó munkát végez; akik látják, hogy itt az elesetteket segítik, támogatják és hogy itt valóban a dolgozó osztályok felszabadításáról van szó. Lelkiismereti válságba sodorja őket, mert minderről azt mondja, hogy nem jó, hogy mindez Isten elleni cselekedet. Mindszenty tehát az egyház belső békéjét is veszélyezteti. Ha Mindszenty hisz valamiben, akkor véleményem szerint a háborúban hisz. Háborút akar, mert a háborútól politikai és gazdasági hatalmának visszaállítását várja. Nem a lelkiekkel törődik tehát, hiszen a lelki hatalom kérdése nem a fegyverek dolga. A lelkiekkel való törődést éppen az egyház intézményeinek a rendbehozatala, az oktatótevékenység folytatása, a szerzetes tanítók sorsának javítása és a hívek lelki békéjének helyreállítása jelentené. Mindszenty ezzel általában nem törődik. Ezen túlmenőleg pedig: egyre nyíltabban akadályozza országunk politikai, társadalmi és gazdasági rendjének megszilárdítását, a dolgozó osztályok életszínvonalának felemelkedését. Mayer Béla: Úgy van! Kéry János: A magyar demokrácia kormánya türelmes volt a katolikus egyház reakciós vezetőivel szemben. Nem azért, mintha befolyásuktól és a nép felett gyakorolt hatalmuktól tartott volna, hanem azért, mert a katolikus hívek legteljesebb lelki békéjének megőrzésével akarta megoldani ezt a kérdést. A türelemnek azonban ma már nagyon a végén járunk. Az ország népe felemeli tiltakozó szavát. Javasolom, hogy a közigazgatási bizottság a főváros dolgozó népe nevében határozottan és keményen ítélje el Mindszenty reakciós ellenforradalmi politikai magatartását és kérje fel a kor-