Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

Bognár József polgármester állásfoglalása a közigazgatási bizottságban a főváros autonómiájáról 1948. október 11. Tisztelt Közigazgatási Bizottság! Miután a legjelentősebb kérdés, amellyel ma a közigazgatási bizottság ülése foglalkozott, lényegében az: vajon fennmarad-e a főváros autonómiája és ha igen, milyen autonómia marad fenn? — s mivel ebben a tekintetben a felszólaló bizottsági tag urak véleménye megoszlott, magam is szeretném a véleményemet kifejteni, noha szóbeli kiegészítő jelentésem elején kommentár nélkül közöltem mindazt, amit a Gazdasági Főtanács rendelkezése erre nézve megszab.

1 Kabakovits bizottsági tag úr arra mutatott rá, hogy az autonómia mindenkor a haladás, a haladó irányzat zászlóvivője volt a múltban és ennek következtében az autonómiák megszüntetése lényegében a múltbeli haladó irányzatok ellen irányuló cselekmény a kormányzat részéről és talán nemtörődömség a mi részünkről, hogy ezt ilyen formában tudomásul vesszük. Ha már most ezt a kérdést és ezt a tételt közelebbről megvizsgáljuk, akkor arra az eredményre jutunk, hogy tényleg az autonómiák általában a haladásnak és a haladó irányzatnak a hívei voltak a múltban. Nem áll ez azonban minden egyes esetben. Meg kell nézni, hogy az autonómiák miért alakultak ki, milyen társadalmi, politikai és gazdasági viszonyok tették szükségszerűvé az autonómiák kialakulását? Nyilván azért, hogy a királyságnak legyen mire támaszkodnia a feudalizmus ellen vívott harcában, legyen olyan erőforrása, amely a király számára előnyt jelent abban a küzdelemben, amelyet az akkori Csák Mátékkal szemben nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte mindenütt megvívott. Ezért adott a királyság a városoknak mindenütt nagy kedvezményeket és ezek a kedvezmények jelentették alapjait a városi autonómiák kialakulásának.

2 Van azonban a magyar fejlődésnek egy momentuma, amikor az autonómiákban kétségtelen a központi, tehát a bécsi hatalommal szemben jelentkező ellenkezés szelleme mutatkozik. Ezek a vármegyei, nemesi autonómiák, amelyek talán olyan szempontból jelentettek fejlődő irányzatot, hogy a bécsi központosító törekvésekkel szemben a magyar nemzeti önállóságot védelmezték. Természetesen ez hol haladó volt, hol nem az, mert hiszen II. József idején a király progresszív reformjainak ellentmondani: nem volt haladó szellemű irányzat. A későbbiek folyamán azonban, amikor a függetlenségi mozgalmak, Kossuthék idejétől kezdve, egy társadalmi haladást jelentő gondolattal párosultak, kétségkívül a vármegyei autonómiákban sok haladó gondolat találkozott, bár ez az autonómia inkább a nemesség függetlenségének védelmére szorítkozott és kevésbé törődött a parasztságnak, tehát a vármegyei 1. A polgármester bejelentette, hogy a Gazdasági Főtanács határozata szerint a főváros költségvetése beleilleszkedik az egységes nemzeti költségvetésbe. Ennek értelmében a főváros önálló önkormányzati adóbevételei megszűnnek, adóbevételek az államot illetik. A főváros költségeinek fedezésére szolgáló összeget az állami költségvetésből kapja. 2. A kihagyott részben Bognár József történelmi példákra hivatkozott.