Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

hogy a kétkezi dolgozók befolyásának érvényesülését megakadályozzák. Nem véletlen tehát, ha mind gyakrabban felbukkan az a vélemény, hogy a középkorból ránk maradt közigazgatási szerkezetet meg kell változtatni, meg kell reformálni. Megváltozott gazdasági berendezésünk, a kapitalista magángazdálkodást felváltotta a népi demokrácia tervszerű gazdálkodása, a tőkések és földesurak politikai hatalmát felváltotta a munkásság, a dolgozó parasztság és haladó értelmiség uralma. Ma már gátolja előrehaladásunkat, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság és haladó értelmiség hatalmi formaként kénytelen felhasználni azt a szűk keretet, amelyet a feudális rend urai alakítottak ki és amelyet a tőkés rend csak itt-ott változtatott meg. A főváros közigazgatási szerkezete is sok tekintetben elavult, bürokratikus, gátolja a nép aktív segítségének és ellenőrzésének érvényesülését. Megérett tehát arra, hogy változtassunk rajta, megreformáljuk. Szükségesnek látom azonban kihangsúlyozni, hogy egyes változtatásokat csak komoly megfontolás után, minden körülményt gondosan mérlegelve szabad végrehajtani, nehogy az egyébként is bonyolult ügyvitelt még jobban összebogozzuk. A változtatásokat csak akkor szabad végrehajtani, ha bizonyosak vagyunk benne, hogy az ügyintézés menetét gyorsítja, egyszerűsíti és megkönnyíti a dolgozó nép ellenőrző szerepének érvényesülését. Megnehezítené dolgunkat és a főváros igazgatásában nagy zökkenőt jelentene, ha nem így járnánk el. Hiba lenne részünkről, ha papíron megterveznénk az ideálisnak vélt közigazgatási szerkezetet és egycsapásra akarnánk megvalósítani. Helyesebb úgy eljárni, hogy szemünk előtt tartjuk az elérendő célokat és mikor az élet megengedi, egy-egy lépést teszünk irányukba. A közigazgatás szerkezetének egyszerűsítése más szempontból is fontos. Az elmúlt időkben a dolgozó osztályok fiai, munkások és parasztok ritkán jutottak el a közigazgatás fontosabb pozícióiba. Ha vékonypénzű szüleik nagy áldozatok árán iskoláztatták is fiaikat, ezek igyekeztek elfelejteni munkás szüleiket, osztályukat és minden erővel hasonulni igyekeztek a többségükben urakat kiszolgáló puhagerincű tisztviselői karhoz. Fővárosunk továbbfejlődése megkívánja, hogy kétkezi dolgozókat, munkásokat nagy számban alkalmazzunk a közigazgatásban, hivatalokban, a vezető pozíciókban is. A munkásosztály az elmúlt három és fél év alatt bizonyságot tett alkotó erejéről, áldozatkészségéről. Az állami üzemek élén álló munkásigazgatók a gyár régi kapitalista tulajdonosától ránk maradt deficitet ledolgozzák és a gyárakat jövedelmezővé teszik. A felelős posztokra emelt munkások általában mind megállják a helyüket. Csak így tudjuk biztosítani, hogy új szellemmel telítődjenek meg a hivatali szobák, csak így tudjuk biztosítani, hogy a száraz paragrafusok, elavult jogszokások, papírízű rendeletek mellett érvényesülni fog a józan ész, az emberszeretet is. Ez a biztosítéka annak, hogy a régi tisztviselők jobbik része fejlődni fog és segít az új népi közigazgatás kialakításában. Úgy kell alakítani a főváros közigazgatását, hogy a dolgozó nép fiai, az új köztisztviselők, támaszkodva a népet szerető régi tisztviselőkre, gyökeret verjenek, kiismerjék magukat a közigazgatási teendőkben. Feladatomnak fogom tartani magam is, hogy őrködjem a fővárosi közigazgatásba bekerült ipari munkások felett, segítsek nekik, nehogy elsüllyedjenek a poros akták hegyei között. Munkálkodni fogok azon, hogy a főváros hivatalaiban csökkenjen és megszűnjék a régi rendben szokásos uralkodás a beosztottak felett és helyét a helyes munkatársi viszony foglalja el. Dolgoznunk kell, hogy az itt-ott szokásos áskálódások, árulko-