Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

dások eltűnjenek és emberies őszinteség, egymás megbecsülése legyen az uralkodó. A kerületi elöljáróságok tisztviselőinek meg kell adni ugyanazokat a jogokat és ugyanazt az ellátmányt, amely megilleti a központi városháza dolgozóit, nehogy számkivetésnek érezzék hivatali beosztásukat. Budapest népe a közelmúltban sokat szenvedett, sokat nélkülözött. A háborús évek nyomorúsága, a bombázások, a harcok után jobb, boldogabb életet kíván. Kötelességünk megvizsgálni, hogy az út, amelyen eddig haladtunk, jó volt-e, valóban szolgálta-e a dolgozó nép felemelkedését? Vizsgálatunk eredménye mindenképpen azt mutatja, hogy különösen a hároméves terv kezdete óta a főváros vezetése, támaszkodva a munkásosztály önfeláldozására, sokat tett a lakáshiány megszüntetéséért, a közlekedés megjavításáért, az elektromos áram, a gáz- és vízellátás megjavításáért, a közegészségügy előreviteléért, az általános műveltség emeléséért. De mi azt akarjuk, hogy az élet gyorsabban javuljon. Mi azt akarjuk, hogy biztosítva legyen felemelkedésünk alapja. Ezért a főváros gazdálkodásában és költségvetésében is érvényesülnie kell annak az elvnek, hogy az eddiginél többet kell fordítani az üzemek befektetéseire, a gépek felújítására, új gépek beszerzésére, intézményeink modernebb, korszerűbb eszközökkel való ellátására. Csak ilymódon biztosítható a gyorsabb fejlődés, így biztosíthatjuk Budapest népének a szabadság mellé a vidám és jó életet is. Tisztelt Közgyűlés! Országunk és fővárosunk dolgozó népe bizalommal tekint a jövő felé. Látja, hogy rombadőlt fővárosunk nemcsak újjáépül, hanem szebb lesz, mint volt. Látja, hogy az elhanyagolt kültelki kerületekre szerény anyagi eszközeinkből is többet fordítunk, mint a régi városvezetés. Bizalommal tekint az ország vezetői felé, mert látja, hogy jól vezetik az ország ügyét. Mindenekelőtt azonban érzi minden budapesti dolgozó, hogy hazánk és fővárosunk szabadságát és fejlődését nem veszélyezteti, mint száz évvel ezelőtt és száz év óta mindig, a német erőszak. Nem ellenséges gyűrűben, hanem baráti államok testvéri szövetségében él most a magyar nemzet. Érzi, hogy az a nagyhatalom, amely kikergette országunkból a német elnyomókat és magyar segítőtársaikat, a szocialista Szovjetunió, továbbra is biztosítani fogja önálló állami életünket és nemzetgazdaságunk fejlődését. Budapest dolgozó népe, mely annyit szenvedett a háborútól, békére vágyik. Éppen ezért tekint bizalommal a szocialista Szovjetunió és nagy vezetője, Sztálin generalisszimusz felé, mert tudja, hogy bennük a béke erős és elszánt szervezőit találja meg. Ezeket kívántam elmondani, kérve a magam és elnöktársaim nevében a tisztelt Közgyűléstől ugyanolyan támogatást, amilyet elődömnek is megadott. Bp. Szfőv. th. biz. közgy. jkv. 1948.