Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

„Fel kell azonban hívnom az esetleges kételkedők figyelmét, hogy a népi demokráciában az államhatalom és az önkormányzat soha nem állhat egymással szemben, mert a kormány éppen úgy a nép kormánya, mint ahogyan a törvényhatósági bizottság tagjait a nép küldi ide. Ha pedig mind a két intézmény ugyanabból a forrásból meríti erejét, az érdek végső azonossága nem lehet vita tárgya. Éppen ezért demokratikus országban az állam és az önkormányzat közé nem szabad éket verni, mert a közös célok felismerése helyett az ellentétek keresése nem előbbre viszi a közület ügyeit, hanem éppen a fejlődést akasztja meg." Azok, akik ellen Szakasits Árpád harcolt, valóban éket akartak verni a főváros és a demokratikus állam közé. Ezek az emberek a dolgozó nép barátainak játszották ki magukat. Valójában a dolgozó nép ellenségei voltak. Ezek az emberek nem tudták, nem akarták megérteni, hogy a kapitalista társadalomban kialakult autonómia, a helyi önkormányzat, a népi demokráciának nem felel meg. A kapitalista társadalomban kialakult autonómia, amennyiben élén olykor ritka esetben a nép gyermekei álltak, harci terület volt az elnyomó, népellenes állammal szemben, azonban harcot hirdetni a központi kormányzat ellen, akarva, nem akarva szolgálattevés a széthúzást, az erők megbontását kívánó reakciónak. A kapitalista magángazdálkodás idején a közigazgatásnak igen kevés szerepe volt a gazdasági élet irányításában. Weiss Manfréd báró, Ganz Ábrahám és a bányabárók nem nézték volna jó szemmel, ha az állam üzleteikbe beleszól. Ellenkezőleg, ők irányították az államot, hogy üzleti ügyeiket elősegítse. Ma azonban a kapitalista magántermelést felváltotta a népi demokrácia tervszerű termelése. Ma az állami közigazgatásnak döntő szerepe van abban, hogy a gazdasági élet fejlődjék, hogy a mi hároméves tervünk sikerüljön. Mindazok, akik egyes városokat ki akarnak szakítani a központilag irányított tervgazdaságból, akár az autonómia ürügyével is, ellenségei a népi demokráciának és a nép jólétét jelentő tervgazdaságnak. Nem fedi a valóságot az az állítás, mintha a népi demokrácia, a központilag irányított tervgazdaság sértené a városok és közületek autonómiáját. Ellenkezőleg, Budapest fennállása óta első ízben nyílik lehetőség arra, hogy a dolgozó nép akarata és szava szervezetten érvényesüljön a város vezetésében. Ennek egyik jele, hogy a múlttal szemben, amikor 1939-ben a fővárosban mindössze 294 000 választójogosult volt, amikor dolgozó százezreket zártak ki a legkülönbözőbb indokokkal legelemibb jogukból, az 1947-es országos választáson már 637 000 ember szavazhatott le és így a dolgozók nagy tömegei választhatták meg képviselőiket. De a választásban való részvételen túl biztosítani lehet és biztosítani fogjuk két választás között is, hogy a dolgozók kritikájukat és javaslataikat a városvezetés tudomására hozzák és közvetlenül is segítsenek a város kisebb, nagyobb ügyeinek elintézésében. A magam és elnöktársaim nevében biztosíthatom a város dolgozó népét, hogy helyünkön, ahova a közgyűlés bizalma helyezett, küzdeni fogunk ezért a valódi és nem álönkormányzat megvalósításáért és kiterjesztéséért. Bizonyos vagyok benne, hogy pártom, a Magyar Dolgozók Pártja ebben a munkában támogatni fog és ugyanezt fogják tenni a Függetlenségi Frontba tömörülő többi demokratikus pártok is. Jól tudom, hogy a Ferenc József- és Horthy-korszakban kialakult közigazgatási szervezet, mely szinte változatlanul maradt ránk, megnehezíti célkitűzéseink teljesítését. A régi rend urai az állami és városi közigazgatást igyekeztek úgy alakítani, hogy a kizsákmányolók uralmának biztosítására, a nép elnyomására legyen alkalmas,