Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

c) Az FKgP képviselőjének állásfoglalása a törvényhatósági bizottságban az egyházi iskolák államosítása mellett 1948. június 23. Rubletzky Géza: Tisztelt Közgyűlés! Szakasits elnök úr az imént megemlékezett arról a szellemi honfoglalásról, amelyet a magyar parlament az iskolák államosításával kapcsolatban a múlt hét folyamán végzett. Úgy érzem, hogy erről a helyről is kötelességünk megemlékezni erről, a földreformhoz és az ipari üzemek államosításához hasonló fontos intézkedésünkről és törvényünkről. Meg kell emlékeznünk erről annyival is inkább, mert elődeink, akik Pest városának voltak képviselői 1868-ban már hoztak ilyen törvényt: az 1868. évi Eötvös-féle iskolatörvényt. Akkor Simor, az akkori hercegprímás tiltakozott az ellen, hogy az állam vegye kezelésbe az iskolákat. A magyar parlament mégis megszavazta ezt a törvényt, a felekezeti iskolák teljes csorbítatlanságával. Pest akkori képviselőtestülete egyhangúlag megszavazta azt az indítványt, mely szerint Pesten a katolikus iskolák ezentúl községi iskolák lesznek. Elődeink, akiket abban az időben egyáltalában nem lehetett népi demokratáknak nevezni, az imént említett javaslatot mégis megszavazták és az egyház akkor nem tiltakozott ellene, hanem tudomásul vette azt, hogy Pesten a jövőben nem lesz felekezeti, hanem községi iskola, később pedig állami iskola. Ha akkor az egyház ez ellen nem tiltakozott, joggal kérdezhetnők: vajon az egyház magyarabbnak tartotta-ea Habsburg Ferenc Józsefet, mint a mai magyar népet? Földes Mihály: Úgy van! Rubletzky Géza: Vajon miért tiltakozik az egyház most ez ellen a törvény ellen,

1 amidőn a magyar nép kezébe kerül az iskola és miért nem tiltakozott akkor, amikor Habsburg-király uralkodott Magyarországon? Ez a törvényjavaslat befejeződése egy új szellemi honfoglalásnak. Ezzel a folyamattal fejeződik be nemzetté lételünk. Mert eddig az uralkodó osztályok maguknak sajátították ki a nemzet fogalmát, az uralkodó réteg volt a nemzet s minden más a nemzeten kívülálló volt. Ma, amikor a nemesi nemzet sáncait áttörte a népi demokrácia, az egész magyar nép nemzetté vált, akkor ezt az új szellemi honfoglalást úgy kell üdvözölni, mint ahogyan üdvözöltük annak idején a földreformot, a bankok, a bányák és a nagyipari vállalatok államosítását. A termelőeszközök után ma már a szellemi fegyverek is a magyar nép birtokába kerültek. (Nagy taps.) A jövőben tehát megszűnik a felekezeti ellentét melegágya: a felekezeti iskolák elmaradottsága. Nem vagyunk még olyan gazdagok, hogy megengedhetnénk magunknak azt a luxust, hogy egy-egy faluban 3—4 földes, ablaktalan iskolát tartsunk; modern kultúrközpontokat és iskolákat kell létesítenünk. A magyar népnek több, mint a fele négyosztályos, de egytanítós iskolába jár. A jövőben, hála Istennek a racionalizálás következtében — azért mert az állam veszi kezébe az iskolákat —, ez a helyzet meg fog szűnni, meg fognak szűnni tehát a más1. Mindszenty 1948. június 10-én levélben tiltakozott a vallás- és közoktatásügyi miniszternél, majd június 19-én körlevelet bocsátott ki, melyet a templomokban felolvastak. (Lásd a 134/b. számú iratot.)