Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)
III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)
nak nem, mint viskóknak nevezhető épületek, amelyeket eddig egyházi iskoláknak neveztek. (Helyeslés.) 2 Ugyancsak üdvözölnöm kell az egyházi iskolák államosításán túl a községi iskolák megszüntetését is, mert hiszen a Kisgazdapártnak, mint paraszti pártnak a nevében kijelenthetem, hogy elsősorban is szívügyünk a magyar parasztság kultúrája. A magyar parasztság felemelkedése a műveltségével fokozatosan lehetővé válik. Hiába adtunk szabadságot a népnek és hiába kapott a magyar nép olyan eszközöket, amelyek jólétét fokozzák, ha nem adjuk meg a műveltséghez szükséges lehetőségeket. Eddig az történt, hogy a községi iskolák tartották el a saját tanítóikat — nyilvánvalóan nagyon gyatrán —, ugyanakkor a nagyvárosokban és a fővárosban mintaiskolák létesülhettek. így tehát megtörténhetett az, hogy a nagyvárosok lakói könynyebben juthattak kultúrához, mint az elmaradt falvak lakói. (Úgy van! Úgy van!) A jövőben össze akarjuk fogni az egész országot, mert ennek a hazának nincsen első és másodrendű állampolgára. Reméljük és szeretnénk is, hogy az iskolatörvényt ne tartsák egyházellenesnek, mert hiszen a magyar demokráciának esze ágában sincs törvényt hozni az egyházak ellen. Reméljük és azt szeretnők elérni, hogy az egyház — az isteni és örökkévaló feladatait teljesítendő — éppúgy be tudjon épülni a népi demokráciába, mint ahogyan az elmúlt kétezer év alatt minden társadalmi rendben megtalálta a maga helyét. 3 (Nagy taps.) Azt reméljük, hogy az iskolák államosításával kapcsolatban a magyar nép legszélesebb rétegei olyan nevelésben fognak részesülni, hogy a magyar nép művelt nép lesz, nem pedig sodródó falevél. Eddig mi történt? Az történt, hogy például 1947-ben a választások után ezrével jöttek hozzánk, kisgazdákhoz egyesek meakulpázva, mondván — rosszul szavaztunk, látták, hogy hova vezetett a dolog —, itt a Pfeiffer-pártra gondolok — és azután mi történt a meakulpásokkal? Alig múlt el egy-két hónap, ezek a most meakulpázók egyházi körmeneteket tartottak; de nem Isten dicsőségére, hanem politikai tüntetésekre használták fel a körmeneteket azok, akik az 1947-es választások után meakulpáztak, mondván: ja, tévedtünk! Népünk úgy sodródott, mint a falevél. Az egységes állami iskola azonban mindenképpen olyan alapot fog adni a népnek, hogy általa lesz magatartása és tudni fogja, hogy mit akar. Éppen azt akarjuk, hogy a jövőben ne az indulatok vezessék a magyar népet, hanem az értelem, amelyet a szabad iskoláztatás révén nyer. Meg kell itt emlékeznem arról, hogy a főváros segélyképpen 4 millió forintot adott a római katolikus egyháznak, a többi egyházaknak pedig 500 000 forintot. Ezzel szemben mi történt? Magam is katolikus vagyok és elfogadom ama felfogást, hogy az egyház vezetősége döntő tényező legyen az isteni kérdésekben, de amikor nem isteni kérdésekről van szó, hanem az egész magyar kultúráról, nem az egyház 2. Az 1948. június 16-án elfogadott törvénnyel az állam országosan 6505 iskolát vett át, ebből 5437 általános- és népiskola, 98 tanítóképző és líceum, 113 gimnázium. Ez az intézkedés az ország iskoláinak több mint felét érintette (össz. iskola: 9274). Az állami státuszba került pedagógusok száma kb. 18 000 volt. Számos iskola tatarozását és felszerelését végezték el a „Dolgozók az iskoláért" mozgalom keretében, melyet a Szakszervezetek Országos Tanácsa szervezett. 3. 1950. augusztus 30-án hosszas tárgyalások után aláírták a magyar kormány és a katolikus püspöki kar közötti megegyezést.
