Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

is inkább, mert igen nagy feladatok előtt állunk. Ezek közül a feladatok közül végezetül csupán csak egyet szeretnék kiemelni. Ez a lakásépítés kérdése, amellyel a polgármester úr bejelentésében olyan értelemben foglalkozott, hogy a hároméves terv következő idejében a lakásépítésre az eddiginél sokkal nagyobb súlyt fogunk helyezni. Örülök a polgármester úr bejelentésének, mert az a lakásépítési terv, amely a hároméves terv keretében az első évben, de a következő években is bizonyos mennyiségű lakás termelését írja elő, rendkívül alacsony lakásszámot állapít meg. A szakértők véleménye szerint a főváros az ostrom következményeként körülbelül 80 000 lakást vesztett, ezek részben megsemmisültek, részben pedig megrongálódtak. Ezekből a lakásokból a mai napig 50 000-et helyreállítottak, de még mindig hiányzik 30 000 lakás. A főváros a hároméves tervében 2500 lakást szándékozik helyreállítani — a 30 000 hiányzó lakásból — oly módon, hogy az első évben 400 lakást állít helyre. Ez a szám rendkívül alacsony, valóban csak csepp a tengerben. Erősíteni kell lakásépítési erőfeszítéseinket, mert a főváros közönségét nem tudjuk kellőképpen kiszolgálni, mert hiszen a lakosság száma egyre nő. A tiszti főorvos úr jelentése szerint — 1938-hoz viszonyítva — a gyermekek születésének száma majdnem megkétszereződött, szinte azt mondhatnám, hogy a gyermekek gyártásában is munkaverseny folyik. (Derültség.) Sürget bennünket az a tény, hogy az ipari fellendülés folytán számíthatunk arra, hogy az emberek a vidékről ezrével, sőt tízezrével fognak végleges tartózkodásra a fővárosba költözni, mint ahogyan ez a fővárosban állandó folyamat volt eddig is. Ez azt diktálja számunkra, hogy a lakásépítést az eddigieknél fokozottabb mértékben próbáljuk elősegíteni. (Helyeslés.) Szomorú körülmény az, hogy a magánépítkezés stagnál. Véleményem szerint a jövőben ez még inkább mutatkozni fog és ezzel a közigazgatási bizottságnak és a fővárosnak is szembe kell néznie. Az a vonzerő, amely a lakásépítést a múltban segítette, hogy tudniillik igen magas lakbért szedhettek a lakóktól, megszűnt a felszabadulás után és remélni szeretnénk, hogy a jövőben sem fog a fővárosban uralkodni a lakbéruzsora. Részben ezért húzódnak be a vállalkozók most a csigaházaikba. Másrészt azok a vállalkozók, akik száz alkalmazotton alul foglalkoztatnak munkavállalókat, az államosítás után szemmelláthatólag igyekeznek arra, hogy vállalataikat összezsugorítsák. Szakmámban — a faiparban —, amely az építkezéssel összefügg, ez az irányzat már szemmel látható: a vállalkozók igyekeznek a munkásokat elbocsátani és üzemeik kiterjesztése helyett inkább az összeszorítás felé veszik az irányt. Összefoglalva: nem számíthatunk arra, hogy a magánépítkezés a közeljövőben valami nagyon nagy mértékben fel fog lendülni. Éppen ezért szükség van arra, hogy a fennálló igen nagy lakásínségen elsősorban a főváros építkezéseivel próbáljunk enyhíteni. Tudomásunk van arról, hogy a szomszédos államokban, különösen a déli népi demokráciák fővárosaiban máris igen nagyarányú építkezés folyik, különösen a kültelkeken egész utcasorok emelkednek az újonnan épített házakból, fővárosi, illetve közületi házakból. Ezért szükség van arra, hogy a mi fővárosunk is az eddiginél jobban foglalkozzék a lakásépítéssel. (Helyeslés.) Sokan vannak, akik azt mondják, hogy hároméves tervünk nem teszi lehetővé a nagyarányú lakásépítést. A hároméves terv előírásai szerint az első évben 400, a három év alatt összesen 2500 lakást építhetünk. Az a véleményem, hogy a főváros bevételei emelkedni fognak úgy, ahogyan eddig is emelkedtek a hároméves terv