Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

III. A FŐVÁROS SZOCIALISTA BERENDEZKEDÉSE. NAGY-BUDAPEST MEGVALÓSULÁSA. A TANÁCSRENDSZER BEVEZETÉSE (1948. január—1950. november)

Köböl József törvényhatósági bizottsági alelnök beszéde a közigazgatási bizottság ülésén a városházi politikai egységről, a korrupció elleni harcról, a lakásépítésről 1948. április 12. — Azt hiszem, érdemes egy-két szót ejteni arról, hogy a munkásosztály egysége, a munkásosztályon belüli egység megteremtése után a nemzeti egység megteremtésére irányuló szükségesség is mindinkább eló'térbe kerül, amikor is a pártok kontúrjai kissé eltűnnek és a pártok vetélkedése helyére az együttes cselekvés lép, ami természetesen az államnak és a fővárosnak is előnyére szolgál. Itt, a városházán is nagy szükség van arra, hogy a munkásosztály egységének megteremtésén túl — a városházi pártok egységét is politikailag előkészítsük. Mindenki tudja ugyanis, hogy az elmúlt időkben rendkívül sok energiát és időt pocsékoltunk el azzal, hogy a párthovatartozandóság döntött és az egyes pártok kívánságainak, javaslatainak a többi párt részéről igen sok ellentéttel kellett megküzdeniök még akkor is, ha e kívánságok és javaslatok jók voltak. Az egyes állások betöltésében is nagyon gyakran nem a rátermettség, hanem a pártbeli hovatartozandóság döntött. Mindez természetesen gátolta fővárosunk előrehaladását. Nem lenne helyes, ha mindezt tovább folytatnánk, feltétlenül szükséges tehát, hogy a Városházán is foglalkozzunk a nemzeti egység, a pártok szorosabb együttműködése megteremtésével és a pártok kontúrjainak elhalványításával. Azt hiszem, hogy ez sikerülni fog. A Városházán és a városi intézményekben gyakran tapasztalható a korrupció, persze közel sem úgy, mint a régi időkben, amikor a korrupció a Városházán megengedett és elfogadott volt. A korrupció azért élhet, azért virágozhat, mert a pártokhoz tartozó egyes korrupt egyének számíthattak arra, hogy pártjuk kiterjeszti védőszárnyát a bűnös felé. Azt hiszem, hogy mi, kommunisták nyugodtan elmondhatjuk, hogy párttagjaink sorában a korrupciót eddig sem tűrtük; sőt nagyon gyakran még olyan jelenségeket sem tűrtünk meg, amelyek a szó régi értelmében'nem is számítottak korrupciónak. Csak az ismert mérlegpénzügyre utalok, amely tulajdonképpen nem volt korrupció, hanem csak régi bevett szokás. Véleményünk szerint azonban erkölcstelen és megengedhetetlen az a „bevett szokás", hogy kistisztviselők görnyedjenek és izzadjanak, a hivatalvezetők pedig csak egy aláírásért horribilis összegeket vegyenek fel. Ez erkölcstelen és megengedhetetlen és ennek megfelelően a mi pártunkhoz tartozó vezető tisztviselőket a mérlegpénzek visszafizetésére köteleztük. Arra is hivatkozhatnám azonban, ami legutóbb történt, hogy az egyik magasrangú fővárosi vezető tisztviselőt visszahívtuk állásából és köteleztük, hogy mondjon le vezető tisztségéről, csupán azért, mert gyógyíthatatlanul szenvedélyes kártyás volt. Ezen az úton kell haladnia a többi pártnak is. A kialakuló egység az egyes pártok között valószínűleg sokkal inkább lehetővé teszi, hogy ne védjék a megtévedt, vagy rossz úton járó vezetőket vagy fővárosi tisztviselőket. Odáig kell jutnunk, hogy azokat a fővárosi tisztviselőket, akik nem jól végzik a munkájukat — különösen a vezető helyen levőket — hívjuk vissza. Amint láthatjuk tehát a fővárosban a munkásosztály egységére, de az összes pártok egységére igen nagy szükség van, annyival