Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

ablakán több társával együtt megszökött. A csillaghegyi vallatásoknál vádlott nem volt jelen. Pécsi János tanú vallomása alapján a bíróság megállapította, hogy vádlott 1944. évben több esetben is jelen volt, amikor Csillaghegyen a Juhász nyomozócsoport emberei kínoztak. Erre vádlott adott utasítást, mely oly módon történt, hogy lehúzták cipőjét, hasra fektették, száját bekötötték, fejére szőnyeget borítottak és a talpára vertek. Közben számolnia kellett az ütéseket, ha eltévesztette, akkor újból kezdték azzal, hogy az eddigi nem érvényes. A tanú megállapítása szerint a vádlott az itteni csendőrnyomozók felett is rendelkezett. Varsányi Györggyel kapcsolatban a népbíróság megállapította, hogy amikor 1938. év októberében politikai nyomozók Hain Péter vezetésével, az akkori törvények által is engedélyezett Szociáldemokrata párt VII. ker. Dob utcai párthelyiségében váratlanul megjelentek és kb. 20-an nem tudtak elmenekülni, ezeket — közte tanút is — bevitték a főkapitányságra, ahol vádlott Varsányi Györgyöt minden előzmény nélkül olyan erős arculütéssel fogadta, melytől az asztalnak esett. Innen a vádlott egyik nyomozótársa egy újabb arculütéssel visszavágta. A később következett veréseknél vádlott már nem volt jelen. Nemes Béla tanú vallomása alapján a népbíróság megállapította, hogy amikor 1941. májusában elsőízben találkozott vádlottal, az az illegális kapcsolatai felől érdeklődött és tegezve mondta: „mondd meg szépen felsőbb kapcsolatodat", majd tagadó válaszra utasítást adott a detektíveknek, vigyék el és vallassák. Ezután egy párnázott szobába hurcolták, ahol a cipőjét lehúzva, gúzsba kötötték és egy bottal verték. Időnként megjelent a vádlott is és az eredménytelenség hallatára egyre fokozódott a kínzás, a heréjét is verték. Majd vádlott javaslatára internálták, végül két és fél évre internálták és kivitték Dachauba. Tanú előadása szerint vádlott a menyasszonyát — Braun Évát — is üldözte, akit vele együtt Szabolcsi József nevű társával fogtak el. A menyasszonyát 1945. év januárjában a nyilasok kivégezték. Ságvári Endréné tanúvallomása alapján a népbíróság bizonyítottnak vette, hogy 1942. évben, amikor két hétig volt fogva az Andrássy laktanyában és a férje tartózkodási helye felől faggatták, közben gumibottal a talpát, kezét, fejét verték, lekötözték és a hasára ültek. Ennél a vallatásnál a vádlott jelen volt, ő vezette a kihallgatást és intett a nyomozóknak a verésre. Másodízben 1944. évben fogták el és a Csillaghegyen találkozott vádlottal, de ez alkalommal nem bántalmazták. Róka Pált 1942. év májusában hurcolták az Andrássy laktanyába. Itt vádlott megkérdezte: „voltál-e már nyújtón?", tagadó válaszra egy padra kötözték és kinyújtott állapotban a talpát verték. Amikor ez is eredménytelen maradt, vádlott azzal, hogy „egy kis magtalanítási műveletet végez", saját kezével morzsolni kezdte a heréit. Későbben a fejére egy tormás zsákot húztak. Itt összesen 2 hónapig volt fogva, ez idő alatt 20—25 alkalommal hallgatták ki és majdnem minden alkalommal megverték, de vádlott csak a jelzett első alkalommal volt jelen. Ruttkai Armandot, mikor 1942. május hó 26-án két öccsével együtt bevitték az Andrássy úti laktanyába és a vádlott elé került, vádlott mindjárt azzal kezdte: „ha nem fogsz vallani, meg fogsz dögölni", majd tagadó válasz után odaszólt a detektíveknek: „kezdjétek". A nyomozók ezután 2 napon át verték, gúzsba kötötték, megtalpalták, majd arra kényszerítették, hogy dagadt, fájós lábára húzza fel a cipőjét.