Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Később tormászsákot is húztak a fejére. Vádlott ezeknél a kínzásoknál személyesen jelen volt. Réti Lászlót, akit 1930—31. évben több ízben letartóztattak, illegális mozgalomban való részvétel miatt— 1942. év júniusában bevitték az Andrássy laktanyába, ahol vádlott őt azonnal megismerte és azzal kezdte, hogy társát már agyonverték és őrá is ez a sors vár, ha nem vall. Előbb a vádlott vallatta, majd a detektíveknek adta át, hogy verjék, ha nem tesz beismerő vallomást. A legutolsó bántalmazásnál vádlott is jelen volt, aki, amikor észrevette, hogy operált gyomrát félti, elkezdte a gyomrát verni, azután a fejét ütlegelte, mondván, hogy addig veri, míg nem vall. Kenedi Jánost K. Horvát Sándor nyomozó a vádlott jelenlétében vallatta, ütlegelések között, 1943. áprilisában, de a vádlott ekkor csak rövidebb ideig volt ott. Sebes Sándorné, aki illegális mozgalomban vett részt, emiatt 1935-ben vádlott elé került, a vádlott utasítására 9 napig éjjel-nappal egy széken ülve kellett maradnia, közben a detektívek többször megverték. Ez alkalmakkor vádlott ugyan nem volt jelen, de a megkínzására ő adta a parancsot. Összesen 8 esetben addig verték a talpát gumibottal, míg el nem ájult. 1943. évben ismét elfogták Sebes Sándornét és 20 napi fogsága alatt minden nap megtalpalták. Majd átadták a Conti utcai haditörvényszéknek, ahol 1 év és 2 hónapra ítélték, e büntetés kitöltése alatt 5 héten keresztül minden nap vádlott utasítására kivitték Soroksárra, ahol ismét a talpát verték, villanyozták úgy, hogy egész teste, lába véraláfutásos volt. Ezeknél a kínzásoknál vádlott többször is megjelent. Czelovszky Zoltán tanú vallomása alapján a népbíróság megállapította, hogy vádlott 1944. év végén ismételten utasítást adott a tanúnak, hogy a svéd követség 3 tisztviselőjét el kell szállítani Szombathelyre és személyi biztonsági okokból a nyilasoknak kellett volna átadni, de ennek végrehajtása, Czelovszky magatartásán meghiúsult. Tény, hogy ennek eredeti elrendezése Antal István detektív csoportvezetőtől származott és a vádlott csak akkor intézkedett ebben az ügyben — a tanúk vallomásából kitűnően —, amikor a parancsot vonakodott végrehajtani. Vádlott tagadta bűnösségét és az egyes tanúkkal történt szembesítéskor is tagadta vallomásuk valóságát. Elismerte a vád szerinti hivatali beosztását és azt, hogy rendőri működése során 1930-as évek táján összesen kb. 6—7 esetben megpofozta az eléje került előállítottakat, azok haját megcibálta, határozottan tagadta, hogy a vádbeli megkínzásokban része lett volna. A népügyész az 1946. november hó 16. napján megtartott tárgyaláson eredeti vádját akként módosította, hogy a vádirat II. tétele alatt meghatározott Nbr. 13. § 2. pont 1. bekezdésébe ütköző háborús bűntett miatt emelt vádat elejtette. A vádirat III. tétele alatt meghatározott és a Nbr. 15. § 3. pontja szerint minősített népellenes bűncselekményeket, azok kapcsolatánál és egységénél fogva beolvasztotta a vádirat I. tételében meghatározott Nbr. 11. § 5. pontja szerint minősített bűncselekményekbe. A népbíróság vádlott részbeli beismerése, egyebekben tagadásával szemben, a kihallgatott tanúk hitelt érdemlő vallomásai alapján a vád tárgyává tett és a fenti ítéleti tényállásban megállapított folytatólagosan elkövetett Nbr. 11. § 5. pontjába ütköző háborús bűntettekben való tettességét és részességét megállapította, mert vádlott hivatali működése során részben közvetlenül tettese és részese volt emberek törvénytelen megkínzásának. Az elkövetett cselekmények fogalmilag kimerítik a hivatkozott háborús bűntettet.