Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Kővágó József polgármester megindult hangon válaszolt: — Az összelőtt és minden organizációból szétesett városban 1945. január 20-án huszonegy ember összeállt ügybuzgalomtól és a saját meggyőződésétől ösztönözve és ebben a városházában látta azt a munkaterületet, ahonnan az életet újra meg kell indítani. Az önzetlen jószándék, ami összehozta ezeket az embereket, azóta történelmi erővé vált, mert hiszen ebben az illusztris társaságban minden pártnak a képviselői megtalálhatók, a városi élet és a város szellemi felkészültségének minden területe képviselve van. Az a tény, hogy pusztán a saját belső meggyőződésüktől vezetve jöttek ide és indították meg az életet, azt mutatja, hogy Budapest a háború után, az ostrom után és a sok áldozat után — melyekbe nem maga akart belemenni, hiszen a dolgozó nép szíve és lelke mélyéből igyekezett elkerülni, hogy a főváros ilyen katasztrofális történelmi eseményeken menjen keresztül — ez a Budapest azonnal, amint erre lehetőség nyílt, megindult a fejlődés útján, mert világváros volt és világváros akar maradni. Csorba János, Budapestnek a felszabadulás utáni első polgármestere, a Közigazgatási Bíróság elnöke köszönte meg a huszonegyek nevében a szép ajándékot. A füst, por, robbanások ízét még a szánkban érezzük, fülünkben halljuk, szemünkkel még rettenve látjuk a pesti utcákon a holttestek tömegét, rossz pillanatainkban, hogy aztán csodálkozva ocsúdjunk, alig két esztendő alatt mennyit fejlődött a város, mennyire igyekszik a romokat eltüntetni, újra szépnek, nagynak lenni. Az ünnepséget követő fogadáson B. Farkas Ferenc az egyéves jubileumát ünneplő Budapest folyóiratról emlékezett meg, amelynek főszerkesztője Lestyán Sándor a huszonegy városalapító egyike. Gergely Sándor méltányolta, hogy a főváros sietett először a nehéz sorban küzdő írók segítségére, nagy megértéssel. Lestyán Sándor főszerkesztő köszönetet mondott a megemlékezésért s rámutatott arra, hogy még romokat hordtak a városházáról, amikor már igyekezett egy nívós, kultúrát adó folyóiratot teremteni Budapest számára. A lap ma már propaganda is számunkra, mert Londonban éppúgy, mint Moszkvában egyformán elismerőleg nyilatkoztak annak tartalmáról és külső szépségéről. Fővárosi Napló 1946. 10. sz. 105. A polgármester átirata az államrendőrség budapesti főkapitányához a főváros közbiztonsága megjavítása érdekében 1946. november 5. dr. Münnich Ferenc úrnak, az államrendőrség budapesti főkapitányának Budapest Mint a főváros polgármestere, kötelességemnek tartom, hogy Főkapitány Úr figyelmét felhívjam arra az újabb bűnözési hullámra, amelyről az újságok híreiből és a törvényhatóság egyes bizottságaiban elhangzott felszólalásokból tudomást sze-