Források Budapest múltjából IV. 1945-1950 - Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai 4. (Budapest, 1973)

II. A KOALÍCIÓS VÁROSVEZETÉS A FORDULAT ÉVÉIG (1945. október—1948. január)

Városháza két szárnya lángokban állt, oltani lehetetlen volt, hiszen a tűzoltőfecskendőket nyugatra „mentették". Az Újvárosháza lépcsőháza beszakadt, a Vízművek igazgatósági épülete romokban hevert. Mindez nem riasztotta vissza azt a huszonegy embert, akiket méltán neveznek „városalapító"-nak. A pincelyukakból, óvóhelyekről, bujdosásból 1945. január 18-án, a felszabadulás napján kerültek elő és már január 19-én a Városháza aránylag épen maradt részén, a Városház utcai ablaktalan fűtetlen helyiségekben megkezdték a tanácskozásokat, hogyan lehetne az alélt várost felébreszteni, az élet útjára indítani. Ries István, Vas Zoltán, Oltványi Imre, Bechtler Péter, Csorba János, Darvas József, Farkas Ferenc, Gulácsy György, Jámbor Alajos, Ortutay Gyula, Kossá István, Kállai Gyula ma már az országos politika nagy nevei, akkor éjt nappallá téve dolgoztak, megmenteni a várost a két legjobban fenyegető rémtől, az éhségtől és a járványoktól. A Vízművek pincéjében vészelték át az ostromot Beliczay Imre, Kállay Albert, Széchy András tanácsnokok, Zakariás Sándor főjegyző, Reminiczky Lajos üzemi igazgató, Molnár Dénes h. vezérigazgató, Winklerné S. Aranka főtiszt, Balázs László kezelőtiszt, akik szakértelmükkel igyekeztek segítségre lenni. Amikor pedig Buda is felszabadult, már február 14-én megkapták a pestiek az értesítést: Budán is igyekszünk megfogni a teljesen szétesett igazgatást. Némethy Károly tanácsnok és Záborszky László álltak az élen. És az ő munkájuk nyomán csodálatos változáson ment át a város. Sehol, Európa egyetlen háborúsújtotta országában, városában nem indult ilyen erővel a munka. Gyors egymásutánban szigorú rendeletek következtek a holttestek eltemetésére, az utcai romok eltakarítására, a szemét kihordására. Az éhező Budapestnek burgonyát és lisztet szereztek. Felrázták a várost tespedéséből, mindenki dolgozott, romot takarított, talicskázott és sepert az egyetemi tanár és a kényes bárónő. A munkatempót, a város lakosságáért való sietést azonban mindenki megértette és az igazi együttműködés iskolapéldáját mutatta ekkor Budapest közönsége. Víz volt minden házban már február végén, áprilisban a város több részén megindult a gázszolgáltatás, május elsején az első villamos csilingelt a Nagykörúton és júniustól villany is volt minden pesti háztartásban. Ezt a nagyszerű eredményt a huszonegy városalapító vasakarata teremtette meg. Bensőséges ünnepség keretében Kővágó József polgármester emlékplakettet adott át a városalapító huszonegynek.

1 Az ízléses kisszobrászati produktum Madarassy Walter műve, aléltságát leküzdő, feltámaszkodni készülő férfiaktot ábrázol. Széchy András tanácsnok rámutatott a Szabadság-Front szervezkedésére, vázolta az igazi koalíció szellemében dolgozó huszonegy ember küzdelmét. Még ha hibáztunk is — mondotta a tanácsnok — büszkén vállaljuk az utókor előtt minden akkori lépésünkért a felelősséget. Átnyújtotta a huszonkettedik emlékplakettet Kővágó József polgármesternek azzal a kéréssel, hogy érezze magát közéjük tartozónak, mert amióta ezt a várost vezeti, a városalapító huszonegy szellemében, az igazi emberség, a becsületes koalíció jegyében folytatja működését. 1. Az emlékplakettből 1948-ban még 10 db készült, melyet a közigazgatás megindulásának harmadik évfordulóján a kormány tagjainak adományozott a főváros.